Néhány évvel ezelőtt jóformán kizárólag a szakemberek ismerték ezt a nehezen kimondható kifejezést: inkontinencia. Pedig a magyarul leginkább talán vizeletcsepegésnek vagy vizelettartási nehézségnek nevezhető tünet egy tanulmány szerint jobban rontja az érintettek életminőségét, mint például a szívinfarktus, az agyvérzés, a daganatos betegségek vagy a cukorbaj.
Hogy mára a helyzet jó irányba változott, és nemcsak egyre több ember számára cseng ismerősen ez a kifejezés, hanem mind több beteg kér orvosi segítséget vizelettartási panaszaira, abban kulcsszerepe volt (és van) az 1996-ban alapított INKO FÓRUM szakembereinek, akik minden lehetséges fórumon igyekeztek felhívni a figyelmet erre a világszerte minden tizedik embert érintő problémára.
Az inkontinencia ugyan férfiaknál is előfordul, főként idős korban, de elsősorban mégis a nők életét keseríti meg. Az erőlködéshez kapcsolódó inkontinencia kellemetlen tünetei akkor alakulnak ki, ha fokozódik a hasűri nyomás, például nevetés, tüsszentés, ugrálás, nehéz csomag cipelése közben. Az ilyen panaszok jellemzően az első szülést követően jelentkeznek, és a nők többségénél egy idő után önmaguktól is elmúlnak, mások viszont kezelésre szorulnak.
Az idősebb korban, a menopauza után fellépő tünetek kialakulásért nem utolsó sorban az ösztrogénhiány felelős, ez a női hormon ugyanis fontos szerepet játszik a gátizomzat és a húgycső-záróizom rugalmasságának megtartásában.
A vizeletcsepegés tehát főként két életkorban, a szülést követően és a menopauza után fordul elő, ezért mind a megelőzésben, mind a kezelésben erre a két csoportra kell leginkább figyelni. Ezt állapították meg annak a vizsgálatnak a során is, amelyet tavaly május és szeptember között végeztek Pápán, és amely először vállalkozott arra, hogy valós adatokat állítson össze az inkontinencia hazai elterjedtségéről.
Mint dr. Banyó Tamás, a pápai gróf Esterházy Kórház orvos-igazgatója, a felmérés irányítója elmondta, a kérdőívek feldolgozása után kiderült, hogy a vártnál lényegesen gyakoribb ez a probléma. A kérdőíveket névtelenül kitöltő 2058 nő közül a 30 éven aluliak 40, míg az 51 és 65 év közöttiek 68 százaléka számolt be arról, hogy tapasztalt már vizeletcsepegést. A felmérés másik megdöbbentő adata az volt, hogy az ilyen tünetekkel orvoshoz fordulók harminc százalékánál az orvos nem vett tudomást a beteg panaszairól. Ez azt jelzi, hogy a betegek tájékoztatása mellett az orvosok továbbképzésére is szükség van.
Az inkontinencia tabujellegének megtörését, és előfordulásának hazai feltérképezését szolgálja az az országos vizsgálat is, amelyet a közeljövőben indít el az INKO FÓRUM és a Magyar Védőnők Egyesülete. Az akció keretében az idén június 1. és július 31. között a védőnők összesen negyvenezer nővel töltetik ki a megfelelő kérdőívet. A válaszokból kiderül majd, milyen jellegű vizelettartási problémája van az illetőnek, hogyan éli meg ezt az állapotot, betegnek tartja-e önmagát, és orvosa hogyan értékelte panaszát. A programot szakmailag az Országos Tisztifőorvosi Hivatal támogatja.
Az orvos az intim tornáról
Dr. Sárai Anna belgyógyász szakorvos:
– Amíg négykézláb járt az ember, addig a belső szervek a gerincről lógtak le a hasüregbe, a bordák és az erős hasizmok szolgáltak támasztékul. Mióta felegyenesedtünk, ez a feladat a szeméremcsontok között kifeszülő kismedence-alapi izmokra, a gátra hárul. A medencefenék izomlemezei egymást több rétegben fedve olyan rugalmasan feszülnek a határoló csontok között, mint egy ugróasztal. Egy nagyobb izomcsoport nyolcas alakban veszi körül a húgycső- és a hüvely-, valamint a végbélnyílásokat. Az izomrétegek képesek egymás fölött úgy elcsúszni, mint a tetőcserepek. Ez a képességük különösen a szülésnél kap jelentőséget, amikor kialakítják a szülőcsatornát. Az itt áthaladó magzat hallatlanul kitágítja a csatornát, ez óriási traumát jelent a gátizmoknak. A kismamatornán a szülés előtt megedzett izmok gyorsabban regenerálódnak, és hamarabb nyerik vissza funkcióképességüket. Érdemes az itt megtanult tornát folytatni egy életen át, mivel megelőzhetők vele a vizelet-elcsöppenési problémák.
Kezdetben csak akkor szökik el egy-egy csepp, ha telt a hólyag és köhögés vagy tüsszentés, esetleg orrfúvás, nevetés vagy zötykölődés, ugrálás miatt fokozódik a hasűri nyomás. Ilyenkor már a hüvely is kitágult, s ez nemi aktus közben már észrevehetően lazább. Később már alig telt hólyag mellett is fellépnek a panaszok. Feleslegessé válhat a fenyegető gátműtét, ha a páciens megtanulja és nap mint nap szorgalmasan végzi a gyakorlatokat. Súlyos esetben a gátműtétre szükség van, de a műtéttel elért eredményt rendszeres tornával kell megtartani. Érdemes gondolnunk arra, hogy a húgyhólyagot ne terheljük az ismétel túlfeszüléssel, és a vizeletet időben ürítsük ki! A túlfeszülés következtében egy idő után a hólyagban már mindig marad vissza vizelet, mert nem tud teljesen kiürülni. Ezen állapot már potenciális veszélyforrás, mert krónikus gyulladáshoz, kőképződéshez vezethet. A legtöbb nő sajnálja az időt önmagától, sokan a WC-re is jóval az inger jelentkezése után mennek el. Ha a székletürítést indokolatlan mértékben késleltetjük, vagy nem hozzuk rendbe makacs székrekedésünket, akkor a gyakori és hosszan tartó préseléstől gátizmaink erőteljesen megnyúlnak és mindinkább elgyengülnek. Intim torna segítségével védhető a gátizomzat és csökkenthetők az aranyér okozta kellemetlenségek.
Ritkán van szükség műtétre
Az inkontinencia kezelésének többféle módszere létezik, a gátizomtornától (más néven intim tornától) kezdve a gyógyszereken és inkontinencia-betéteken át a súlyos esetekben elkerülhetetlen műtéti beavatkozásokig. Az esetek túlnyomó többségében operációra nincsen szükség, ám ha a vizeletcsepegéshez jelentős szervi elváltozás is társul, például méhsüllyedés vagy hólyagsérv, nem maradhat el a műtét. Nagyon fontos azonban, hogy szakember állapítsa meg, kinek melyik módszer ígéri a legnagyobb sikert, éppen ezért a kezelést minden esetben kivizsgálásnak kell megelőznie. Ez az állapotfelmérés az érintett szervek vizsgálatából, rutin laboratóriumi tesztekből, ultrahangból és úgynevezett urodinámiás vizsgálatokból áll. Az urodinamika tágabb értelemben a húgyutak, a mindennapi orvosi gyakorlatban az alsó húgyutak (hólyag-húgycső) működésének vizsgálatára szolgáló mérési módszer, amely nem fáj, és beutaló nélkül bármely kórházban elvégezhető, ahol van ilyen készülék.
Bizonyos esetekben csak a betét nyújt megoldást, de a speciális inkontinencia-betétek azokat a pácienseket is átsegítik a nehéz időszakokon, akiket más módon is kezelnek – ők a kezelés befejeztéig használhatják a segédeszközt. Az úgynevezett inkontinencia-betétek abban különböznek a tisztasági és intimbetétektől, hogy különleges abszorpciós mag található bennük, mely gyorsan magába szívja a vizeletet, ezért a bőr száraz marad, a folyadék nem szivárog ki, és nem alakul ki kellemetlen szag sem.
Segít az intim torna
A tapasztalatok szerint még idős korban, és súlyos vizelettartási panaszok esetén is meglepően jó eredményeket lehet elérni a gátizomzat tornáztatásával. Ezek a nálunk intimtorna néven népszerűvé vált gyakorlatok azt az izmot edzik, amely védi és megtámasztja a hasűri szerveket, tartja a méhben fejlődő magzat súlyát, és fontos szerepe ellenére mégis kevés figyelmet kap. Pedig a terhesség, a szülés, a túlsúly, a nehéz terhek emelése és cipelése, a hormonális változások mind azt idézik elő, hogy a medencealapi izmok elveszítik erejüket és rugalmasságukat.
Az említett izmok rendszeres tornáztatása viszont megakadályozza a belső szervek (például a méh) lesüllyedését, és úgy megerősíti a húgycső záróizmát, hogy megszűnik a nevetés, ugrálás, lépcsőn járás közben tapasztalható vizelet-elcsöppenés. A hüvely záróizmának edzése pedig a nemi életet teszi élvezetesebbé. Az intimtorna nagy előnye az is, hogy aki megtanulta gyakorlatait, bárhol, bármikor észrevétlenül végezheti, a buszmegállóban való álldogálás alatt ugyanúgy, mint vasalás közben. A mozgatandó izmot úgy érezzük meg a legkönnyebben, ha a vécén ülve megszakítjuk a vizeletsugarat, de az intimtorna a megfelelő tanfolyamokon sajátítható el a legjobban.
Egy fájdalommentes módszer
Az inkontinencia gyógyításának egyik, nálunk kevéssé ismert lehetősége az elektrostimuláció. Ennek lényege, hogy enyhe árammal stimulálják a nyálkahártyát, és a beavatkozás hatására a záróizom feszesebbé válik. A tapasztalatok szerint már öt-hat napig végzett, alkalmanként tizenöt percig tartó, teljesen fájdalommentes kezelés is eredményesen gyógyítja az inkontinencia főbb fajtáinak kilencven százalékát, így elkerülhető a gyógyszerszedés és a műtét. A készüléket külföldön már évek óta alkalmazzák, nálunk a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának andrológiai és urológiai klinikáján huszonhat nőt kezeltek segítségével. A terápia hatására a panaszok tizenhét betegnél teljesen, hétnél majdnem teljesen megszűntek.