Szerencsére, általában utólag kiderül, hogy mégis volt kiút. Gyakran elég egy nagy levegőt venni és mosolyogni ahhoz, hogy a reménytelenségből előbukkanjon a már nem is várt megoldás.
– A humor azért jó, mert azt az állapotot idézi elő, amely egyébként minden válságot megold. Ugyanis minden probléma addig torokszorító és megoldhatatlan, amíg nem tudsz felülemelkedni rajta. – vélekedik Müller Péter. Az író, drámaíró szerint, amikor az ember “beleszorul” valamibe, belemerevedik, azonosul vele, rabjává válik, nem látja a kiutat. A magyar nyelv tökéletesen fejezi ki a módszert: felülemelkedni a bajokon – meséli. Ez a fülemelkedés nem megúszást jelent, hanem azt, hogy egy tágabb, szellemibb szinten éli meg ugyanazt az élethelyzetet.
Nászút és premier
– Sosem voltam gazdag ember, olyannyira, hogy házasságom után a feleségemmel nászutunkat összekötöttük első darabom bemutatójával. Miskolcon volt a premier, Sztankay Pista játszotta a főszerepet. Lejöttek a bemutatóra az én drága vízipólós barátaim, akik ott döbbentek rá, hogy nem tudják kifizetni a szállodát. A hotel igazgatónője rendőrséggel fenyegette mindkettőjüket. Azt hitték, hogy tudok segíteni, de szegény nászutas voltam, minden fillérem ki volt számolva, a színháztól pedig még nem kaptam pénzt. Álltunk a zuhany alatt teljes kétségbeesésében, mellettem két ilyen hatalmas víziló, egyszer csak látom, hogy egyikük arca földerül, és elkezd nevetni. Megkérdeztem, min röhögsz? Azt hittem, megtalálta a megoldást. Erre nevetéstől fuldokolva közölte: “Sokat nem okoskodhat a spiné!” “Miért?” – kérdeztem. “Mert nincs egy fillérünk se!”
– Ez egy alapmondat. Már nem emlékszem, mi történt velük, de biztos, hogy nem kerültek börtönbe, valahogy megoldódott minden. A megoldás abban a pillanatban kezdődött, amikor lehullott rólunk a hatalmas szorongás – állítja Müller Péter.
A nagy nevettetők keserűsége
– Szakmám révén – színház – ismerem, és régen is ismeretem ennek az országnak a legnagyobb komédiásait. Nemigen találtam közöttük olyan embert, aki ne lett volna keserű vagy megkeseredett, szorongó, szomorú, vagy bizonytalan. Ha nem lett volna humoruk, azt kellene mondani róluk, hogy tragikus emberek. A humor az, amely óráról órára kiszabadítja őket saját kétségbeesésükből. A nagy magyar komédiásoknál egyetlen kivételt sem ismerek. Nekik mindig van miből kirántaniuk magukat. Akit az Isten megáldott a humor képességével, az hamar észreveszi, hogy számára ez a menekülési lehetőség, egérút. Van olyan, akiből színpadon kívül is szüntelenül árad a humor. Abban a pillanatban viszont, ahogy közel kerülsz hozzá, rájössz, hogy roppant mélyen gondolkodó, sok esetben nagyon keserű és nem könnyű sorsú ember. Latabár Kálmántól Hofi Gézáig bezárólag mindenkit ide értek, de beszélhetnénk Rejtő Jenőről vagy Karinthy Frigyesről is, akik ennek a virtuóz művészei voltak.
Buddha mindig mosolyog
– Fölülemelkedni úgy is lehet, ha valaki imádkozik, vagy meditál. Az igazi, hiteles vallásos élmény fölülemelkedést kíván. Buddhát szinte mindig mosolyogva ábrázolják, mert fölülemelkedett. A magyar nyelv nagyon bölcs. Buddhára, és a bölcsekre azt mondja, hogy emelkedett lélek. Ez azt jelenti, hogy a lélek nem ül benne a slamasztikában, hanem kiemelkedett belőle. Természetesen van egy olyan stáció, amikor az ember beleragad, és nem tudja magát kiszabadítani. Ez egy másik állapot. Ebből ki kell jönni. Belső mosoly című könyvem erről szól. Leírtam egy ősi meditációs technikát, amely nálam bevált. A meditáció nem valami misztikus, zűrös, élettől elrugaszkodott viselkedészavar. Ugyanolyan dolog, mint a reggeli fogmosás, zuhanyozás. Az embernek más lesz a közérzete, ha így indul neki a napnak. Azokban a kultúrákban, ahol ez beépült a hétköznapi életbe, sokkal több mosolygós, derűs ember él, mint nálunk.
A hét témájáról bővebben a Nők Lapjában olvashatnak