Egyik nagynéném anyósáról mesélték, mindig úgy kelt útra a divatos fürdőhelyekre, hogy a legnagyobb koffert színültig megpakolták ponyvákkal. Falta a piff-puff regényeket. Nála ez a szenvedély annyira erős volt, mint láncdohányosoknál a nikotinéhség. Egyik krimiről “gyújtott” a másikra. Ezek voltak az igazi, boldog békeévek. Még nem tört ki az I. világháború, de készülődött. Angliában egyre több gyanús figura bukkant fel, akikről kiderült, hogy turistának álcázott német kémek.
A legendás M.I.5 ügyosztály
“A munkába igyekvő hétfő reggeli tömeg. Villamosok, buszok és néhány motorkerékpár kavarja a port a forró levegőjű utcákon. Mindent betölt a már átélt, vagy most kezdődő nyaralások jóleső érzése és London munkás ezreinek biztonságérzete, amely egy virágzó és gyarapodó korszak generációjának sajátja.” Így kezdődik egy izgalmas tényfeltáró könyv, amely a nyilvánosság elől sokáig elzárt titkokba avatja be az olvasót. Nem regény, jóllehet lebilincselően olvasmányos, inkább hivatalos dokumentumokkal is alátámasztott elbeszélése az angol kémelhárítás hőskorának. A világszerte sikeres könyvet Hegedűs János fordította magyarra, és még ebben az évben megjelenteti a Zrínyi Kiadó M.I.5-ös címmel. Amikor létrejött a legendás M.I.5. – Militant Intelligence, magyarul katonai hírszerzés, az ötös pedig a különleges ügyosztály fedőszáma –, az olvasókat még a detektívregények tartották izgalomban.
Kell kellett
Az angol krimikben a Scotland Yard mesterdetektívjei bogozgatták a rejtélyes gyilkosságok szálait. London utcáin senkinek sem tűnt fel az a magas, enyhén hajlott tartású, bár civilben is katonás megjelenésű fiatalember, aki fürgén haladt a Hadügyminisztérium felé. “A főbejárat előtt rövid időre megáll, hogy kiköhögje magából a port, amely veszélyes számára a gyakori asztmás rohamai miatt. Fejbólintással fogadja az irodaszolga tisztelgését és a dél-staffordshire-i ezredből csak néhány napja leszerelt Vernon Kell kapitány felmegy az első emeleti üres irodába. Leül az addig gazdátlan íróasztal mögé, és ebben a pillanatban, 1909. augusztus 23-án, hétfőn délelőtt tíz órakor az M.I.5 megkezdi munkáját.”
Az érintetteken kívül senkinek sem volt tudomása a szigorúan titkos ügyosztályról, amely arra hivatott, hogy felderítse és lefülelje a brit kikötők környékén egyre sűrűbben felbukkanó német kémeket. Erre a feladatra Kellt találták a legalkalmasabbnak. Tizenöt éves katonai pályafutása során nagy tapasztalatra tett szert, rengeteg kalandos utazásban volt része, hat nyelven beszélt és futárszolgálatai révén közeli benyomásokat szerzett az összes nagyhatalom képviselőiről. Az angol kémelhárítás “atyja” olyannyira beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy később vezérőrnaggyá nevezték ki, az I. világháború végén lovaggá ütötték, és l924-ben csak “megtévesztésből” nyugdíjazták. Így akarták elterelni a külvilág figyelmét arról, hogy még mindig ő áll a varázslatos és titokzatos M.I.5 élén.
Veszély és izgalom
Az angolok különleges ügyosztálya kifejezetten családiasan működött Kell irányítása alatt. Emberei gyakran hetekig távol voltak otthonuktól, és Skócia vagy Írország déli partvidékének kikötői hotelszobáiban gyűjtögették, csendben és türelmesen egy újabb német kém elítéléséhez szükséges bizonyítékokat. A kémek összes trükkjeit meg kellett ismerniük, mellette nyomozni, kihallgatni, elolvasni a levelek tömkelegét és megfejteni a kódokat. Ha kellett, elnyűtt ruhába öltöztek, és London elhagyott, külvárosi negyedeibe is követték a “célpontjukat”. Máskor pedig a West End valamelyik fényűző éttermébe szólította őket a kötelességük. Az újdonság és a kaland, a szakmai elképzelések megvalósulásának az évei voltak ezek. Veszélyekkel, izgalmakkal, de mindenekfelett örömmel és büszkeséggel, hogy egy még ki nem próbált, a világon a legelső fiatal szolgálathoz tartoznak.
A Fair Play jegyében
A kémelhárítás akkori légköre még egészen más volt. Egyfajta ünnepélyesség, a Fair Play és a versengés légköre vette körül. Az I. világháborúig tartó évek mindazonáltal kemény munkával teltek, és az ügyosztálynak kettő kivételével sikerült elfogni az összes német kémet. A háború alatt pedig folyamatosan meghiúsították a németek azon törekvéseit, hogy újabb kémeket telepítsenek Angliába. A két háború között a szolgálat jelentősége parányira zsugorodott, de 1930-tól a II. világháború kezdetéig ismét erőre kapott.
A nagy világégés előestéjén megváltoztak a kémelhárítás hagyományos módszerei. Az újonnan felvettek többnyire levélben vagy telefonon érintkeztek a feletteseikkel is. Az akkortájt egyszerűen csak “ezredesnek” titulált Kell ügynökei mint egyszerű munkások épültek be Dél-London, Newcastle, Cardiff vagy Glasgow kommunista alapszervezeteibe, vagy Oswald Mosley fasiszta mozgalmába. Ily módon az M.I.5 beépült minden olyan hazai vagy külföldi szervezetbe, amely valamilyen formában árthatott Britanniának.
Kettős ügynökök
A kettős életet élő kettős ügynökökről még hazájukban sem tudtak sokan. Figyeltek, hallgattak és jelentettek. Jelezték, hogy kikre kell odafigyelni. Ennek alapján hatezer embert tartóztattak le a II. világháború kitörésekor. Köztük volt egy Percy Glading nevű személy, akit – három társával együtt – a Woolwich Fegyvergyár titkos dokumentációinak megszerzésével gyanúsítottak. Őt a szovjet hírszerzés képezte ki, és egy fiatal hölgy buktatta le, aki csatlakozott a Szovjetunió Barátai elnevezésű mozgalomhoz, de valójában az M.I.5. tagja volt.
“X kisasszony” – így említették az ügyet lezáró bírósági tárgyaláson – annyira meggyőzően alakította szerepét, hogy idővel teljesen megbíztak benne, és különleges feladatokra is alkalmaznak találták. Egy másik fiatalember – nevezzük “Y úrnak”, az angol fasiszták közé állt, és olyan hitelesen formálta meg a hithű nemzetiszocialistát, hogy még le is tartóztatták az East Enden kirobbant zavargások alkalmával. Mindezt azért viselte el, nehogy lelepleződjék, és továbbra is tájékoztathassa a titkos ügyosztályt. A II. világháborút megelőző évtizedben fokozatosan növekedett a titkosszolgálatok jelentősége. A Németországban működő ügynökök jelentéseiből már a harmincas évek elején lehetett következtetni arra, hogy a németek nagyarányú fegyverkezése, Hitler birodalmi céljai, egy minden eddiginél szörnyűbb háború kirobbanásával fenyegetnek.
Amikor ez bekövetkezett, új fejezet kezdődött a brit kémelhárításban. Megalakult egy különleges kém- és szabotázs-szervezet, a SOE, és a belevaló titkos ügynököket átképezték kommandósoknak. Az Angliából tengeralattjárókon, rohamcsónakokon útnak indított, vagy ejtőernyővel ledobott brit kommandósok a háború legvakmerőbb tetteit hajtották végre a megszállt területeken. A németek úgy is emlegették a szervezetet, mint a “gengszterek iskoláját”.
***
Hősök vagy kalandorok a kémek, kémelhárítók, hírszerzők, kommandós titkos ügynökök? Hősök is, hiszen többnyire a hazájuk védelmében kockáztatják az életüket, és kalandorok is. Ha nem szeretnék a veszélyt, az izgalmakat, a kalandot, békésen éldegélnek valahol. Kéjesen borzongva néznék az akciófilmeket, és rongyosra olvasnák a kémregényeket. Nincs is ennél jobb borongós őszi estéken, vagy nyáron a tengerparton.