Tanuljunk-e augusztusban?

Dr. Vekerdy Tamás | 2001. Augusztus 01.
A fiam õsszel új iskolába megy, nyolcosztályos gimnáziumba. Jó hírû iskola, egy kicsit szorongok is, hogy egyébként értelmes, mindeddig kitûnõen tanuló kisfiam hogyan fog ott helytállni.

Eddig ugyanis egy imádott tanító nénije volt, akivel kölcsönösen szerették egymást, és ment minden, mint a karikacsapás. De egyszer, a tanító néni kéthetes betegsége alatt, a tavalyi évben, Jancsi zuhanásszerűen romlott, mert az idegen helyettesítő tanárt nem bírta elviselni. Most meg minden tantárgyból más tanára lesz! Simán felvették, de én azon töprengek, nem kellene-e már augusztusban gyakorolni vele (mondjuk matematikát, nyelvtant, helyesírást) készülve az iskolakezdésre? Azt hallottam, hogy mint a jobb iskolákban általában, ebben a gimnáziumban is szokott lenni nyárra házi feladat, méghozzá nem is kevés. (Olyasmiről is hallottam, hogy matematikából esetleg több száz példa!) Mi volna helyes a gyerek szempontjából? Hagyjam még pihenni, hogy frissen menjen az iskolába, vagy gyakoroljunk, hogy belejöjjön a kerékvágásba, mire elkezdődik? És ha a jövő nyáron magam is sokallani fogom a házi feladatot? Mit tehetek, hogy azért a gyerek pihenjen is, de le se maradjon? De az aktuális kérdés, még egyszer: tanuljunk-e most, augusztusban?

Válasz:

Az új nyolcosztályos gimnáziumok egyik problémája, hogy a tanárok – tisztelet a kivételnek! – nincsenek felkészülve a tízéves gyerekek fogadására. Sem elméletben, sem a gyakorlatban. Hosszabb-rövidebb időn át mindig tizennégy-tizenötödik életévüket betöltött gyerekeket tanítottak, akik testi és lelki szükségleteikben, felfogásmódjukban, érdeklődésükben és megnyilvánulásaikban teljesen mások, mint a tíz-tizenegy évesek. Így hát szorongását nem tudom igazán eloszlatni, bár a kitűnő tanulók általában, kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de helytállnak ezekben az iskolákban is.

Biztos maga is tudja: gyerekének nagy szerencséje volt, hogy négy éven át – ha jól értem levelét – egy tanító nénije lehetett (és nem kettő, vagy éppenséggel négy). És még ráadásul egy imádott tanító néni!

Jancsi leromlása a helyettesítés idején az értelmes, tehetséges gyerekeket gyakran jellemző érzékenységre vall, és arra, hogy a család érzelmi biztonságában megtanulta, hogy mit jelent személyes érzelmet adni és kapni, ami fontos védőburok lesz majd számára a későbbiekben, de bizony az ötödik osztály – vagy gimnáziumi első osztály – változásaiban, ami a tanár-diák kapcsolat elszemélytelenedését is magával hozza, jelenthet átmeneti nehézséget.

Ezek a gondok azonban nem hidalhatók át az augusztusi gyakorlással, tanulással.

Ha a gyerek valódi érdekét nézzük – hosszú távú érdekét –, a fő kérdésre, hogy ugyanis tanuljunk-e augusztusban, egyértelműen csak azt válaszolhatjuk, hogy: nem, ne tanuljunk!

A nyári szünet – a nyári évszakváltás – egészen másra való, tulajdonképpen mindnyájunk számára. Arra kellene használnunk, hogy megmerítkezzünk a fényben, a látványokban, a mozgás lehetőségeiben, a vízben, a gyümölcsök és zöldségek ízeiben – mindenben, amit test és lélek befogadhat egy nyár alatt, amivel töltekezhet. Kell ez a – Goethe szavával élve – belélegzés; az őszi-téli szellemi munkavégzéshez ez ad majd erőt. Azt is mondhatnánk, hogy kell a ritmusoknak ez a váltakozása, mint az alvás, hogy majd ősszel a gyerek igazán kipihenten induljon el az iskolába.

És: meleg is van még. Ez is indokolja a mi égtájunkon az egybefüggő, hosszú, nyári szünetet.

Mindebből az is következik, hogy nyárra házi feladatot adni – méghozzá nem is keveset – hiba, tévedés (szigorúbban azt mondhatnám: szakmai tudatlanságra vall).

A több száz példa: elképesztő. Meg szeretném kérdezni, mit tud az ilyen iskola a gyerekek testi és lelki szükségleteiről, a gyerekek valódi fejlődéséről, fejlesztéséről, mondhatnám tudományosabban: a gyerekek mentálhigiénéről, lelki egészségvédelméről?

Igenis, az volna helyes a gyerek szempontjából, ha nyáron – laza, de jól tagolt programokkal – pihenni hagyná a gyereket (mint mondani szokták: aktív pihenést biztosítana számára).

Én hagynám pihenni.

Ami pedig azt illeti, hogy ha jövő nyáron szembetalálkozik a túl sok házi feladattal, mit is tehetne?

Először is elgondolkoznék azon, hogy ebben az iskolában hagyjam-e a gyereket, és, ha úgy döntenék, hogy igen, akkor megkeresném azokat a stikliket, amelyekkel – cinkosan – úgy tudnék a gyereken segíteni, hogy ez ne legyen nagyon fárasztó számára, és gyorsan túl legyünk rajta. Vagyis például: nem követelném meg, hogy de bizony mindent önállóan kell megcsinálnia – “mert ez készíti fel az életre”, ami nem igaz – hanem a család többi tagjaival együtt (a másik szülő, nagyszülők, idősebb testvérek) nekilátnánk, hogy gyorsan letudjuk a dolgot.

De ez a jövő nyár még hála Istennek nincs itt, így hát erre a nyárra – a még hátra levő részére – könnyű szívvel jó pihenést, jó mulatozást kívánhatok!

Exit mobile version