U. i.: Úgy érzem, hogy ezen múlik az életem.
Válasz:
Hiszen, ha jól értem levelét, csak “az a neves gimnázium” van olyan messzire maguktól, hogy ha nem lakik kollégiumban, négy órát kell buszoznia. Kevésbé “neves” közelebb is akad. Értem persze, egy versenynyertes jó tanulónak az igényét a jó iskolára, de el kell mondanom, hogy az én tapasztalatom szerint nem mindig a manapság “neves” – egyetemi felvételi listavezető, vagy legalábbis előkelő helyen álló – gimnáziumok a legjobbak az ember valódi ifjúkori fejlődése, fejlesztése szempontjából. Igen, ha lehetséges, rá szeretném beszélni, hogy – legalább átmeneti megoldásként – menjen egy közelebbi iskolába.
Mert abban igaza van, hogy azt írom, menjen el orvoshoz – legalább is első lépésként. Ha még soha életében nem vizsgálták meg magánál a vese és a hólyag működését, akkor ezt mindenképpen meg kellene tenni. Hol van magukhoz legközelebb urológiai klinika? Én a maga – illetve a maguk – helyében (mert gondolom, édesanyja elkíséri) itt kezdeném a dolgot. És erre nem sajnálnám az időt, akkor sem, ha azt javasolnák, hogy feküdjön be kivizsgálásra. (Higgye el: be fogja tudni pótolni, amit az iskolában mulaszt ezekben a napokban.)
De ez csak az első lépés lenne.
Mert, ha lehet, már ezzel párhuzamosan, esetleg már ott a klinikán, az orvos segítségével pszichológust is felkeresnék.
Ha ott erre nincs mód, akkor a testi kivizsgálást követően fordulnék pszichológushoz is, és erre sem sajnálnám az időt.
(Valami egészen “szörnyű”, de legalábbis Magyarországon szokatlan dolgot kell mondanom: az se olyan nagy baj, ha esetleg egy egész tanévet rászánna ennek a dolognak a kivizsgálására és a rendezés elindítására, és egy év kihagyással folytatná az iskolát! Nem hiszem, hogy erre szükség volna, csak érzékeltetni akarom, hogy nem kell a dologgal sietni, nem szabad sajnálni a ráfordított időt, és közben szorongani, hogy mi mindenről marad le az iskolában.)
Abból, hogy megemlíti, hogy menstruációja már megjött, arra következtetek, hogy talán már beszélt szakemberrel a problémáról. Valóban? Vagy csak olvasott róla? Igen, szokták mondani, és joggal, hogy a menzesz beköszöntével a lányok enuretikus – bepisilési – panaszai többnyire rendeződnek. Vannak azonban – ritkán – olyan makacs, bár nem testi eredetű enuretikus panaszok is, melyek csak később, jóval később maradnak el, a felnőttkori szexuális élet megkezdésével összefüggően. Egyedül – és sietve – semmiképpen nem fog tudni magán segíteni, ha csak nem arra szánja el magát, hogy kivár még néhány évet. (De ezt nem tanácsolnám.)
S végül: hogy mit fognak magával csinálni az orvosi vizsgálat során? Ezt mindenképpen az orvostól kell megkérdeznie. Csakis ő mondhatja meg pontosan. Ha ennek alapján maga úgy gondolja, hogy nem akarja magát alávetni a vizsgálatnak – amit én értelmetlennek találnék –, akkor természetesen ehhez is joga van. Leveléből nem derül ki, hogy családja, édesanyja, mint vélekednek erről a problémáról? Biztos vagyok benne – szép levélpapírra, szépen írt levelét olvasva, s jó tanulmányi eredményei alapján –, hogy megértő emberek veszik körül, akik szívesen segítenek magán.
(Ha pedig mindenképpen ragaszkodna a “neves” gimnáziumhoz, akkor kezdje meg buszozással, de már most indítsa el a kivizsgálás folyamatát, és az iskola kedvéért ne hagyja abba. Az esetleg gyógyszerrel is megtámogatott rendezést követően még mindig dönthet a kollégiumba költözés mellett. – Nem ismerem az anyagi lehetőségeit, de felmerülhet – a régi kvártélyos diákok mintájára – a beköltözés egy családhoz, mintegy “albérlő”-ként, ahol külön szobában alhatna, és használhatná addig is csörgőóráját, amíg a dolog nem rendeződik. De, újra mondom, legsürgősebbnek az orvosi-pszichológiai rendezés elindítását tartom.)