Elkészülni! Vigyázz! Rajt!

Bus István | 2001. Szeptember 05.
A felnõtté válás fontos pillanata, amikor egy reggel, kicsit reszketõ kézzel ugyan, de benyitunk elsõ munkahelyünk ajtaján. Minden idegen, minden furcsa egy kicsit, az elsõ nap pedig ólomlábakon halad délután négy óra felé, amikor hazamehetünk, és elújságoljuk, milyen remekül éreztük magunkat.

Arra már remek tréningek, könyvek, internetes oldalak szolgálnak, hogy megtudjuk, miként találjunk munkát. Arra nézve azonban már kevesebb tanáccsal látnak el, mit tegyünk, hogy meg is tartsuk azt, és eredményesen dolgozzunk. Pedig hasznos lehet, ha az újoncok tisztában vannak azzal, milyen trükkökkel tudják elfogadtatni önmagukat, munkájukat.

Az ideális ember

Milyen egy jó kezdő? Az a lényeg, hogy csillogjon a szeme, nyitott legyen bármire, és soha ne mondja azt, hogy “nem lehet”, “nem tudom”. Tehát mindenre legyen javaslata, és lehetőleg önállóan próbáljon megoldani mindent. Persze, az elején kérdezzen, egyszer, kétszer, de harmadikra már találja föl magát, és találja meg a munkát is – vallja Bukovszky Tamás. A Thomson Consulting humánpolitikai tanácsadó cég ügyvezetője főként a multinacionális cégeknél dolgozó fiatalok helyzetét ismeri. Szerinte az átlagosnál jobb kezdőfizetés és a karriervágy (telefon, cégautó, előmenetel, hosszú távon külföldi munka) lehet az, ami a multikhoz vonzza a pályakezdőket. E nagy cégeknek érdeke, hogy minél hosszabb ideig megtartsák a munkaerőt. Ezért akiben fantáziát látnak, annak elkészítik a karriertervét, vagyis meghatározzák azt, hogy – ha minden jól megy – az elkövetkező években jó eséllyel milyen területen milyen pozíciókat tölthet be az illető. Aki beéri a lassú, de biztos előmenetellel, arra valóban hosszú éveken át számíthatnak a munkáltatók. Ugyanakkor azt látni, hogy már a pályakezdők is egyre gyakrabban váltogatják munkahelyüket, egyszerű ok, a gyorsabb előrejutási lehetőség végett.

– Ami a végzettséget, a nyelvvizsgákat és a szakmai tapasztalatot illeti, az első rostán átjutott jelöltek papíron mind egyformák – véli az ügyvezető. – Ezért amikor interjúkat készítünk, nemcsak azt próbáljuk felmérni, hogy az adott ember szakmailag alkalmas-e az adott posztra, hanem azt is, hogy beleillik-e a cég vállalati kultúrájába. És legalább ennyire fontos, hogy a jelölt megtalálja-e a közös hangot leendő vezetőjével. Az amerikai típusú felvételi rendszerben nagyon számít a jelentkezők külleme is. Ott igenis fontos, hogy a jelölt mosolygós, pozitív kisugárzású, jó megjelenésű legyen.



Főnökszemmel

  
Nem mindegy persze, az sem, milyen főnök mellé kerül a kezdő munkatárs. A szakirodalom számos vezetőtípust ismer. A tréfás nevén “gombász” vezető például a beosztottat sötétben tartja, homokot szór a fejére, és ha mégis kidugja azt, gyorsan levágja. A “csapatkapitány” az élre áll, irányít, de maga is részt vesz az “összjátékban”. Az “edző” típus a gólokat nem maga rúgja, sőt, már nem is játszik, csak a többieket készíti fel a feladatra. Baffy Zsolt tapasztalata: gyakori vezetői hiba, hogy a főnök sokszor kicsit magát keresi a jelöltben. Azt részesíti előnyben, aki jellemében, legalábbis pozitív tulajdonságaiban hasonlít rá.

A harmincöt esztendős Baffy Zsolt fiatal kora ellenére már több, különböző kultúrájú cégnél töltött be vezető pozíciót. Szerinte az okos pályakezdő sokat érdeklődik, véleményt az elején legföljebb, ha magában alkot.

– Az egyetemen csak tudományt tanítanak. Apám szavaival élve, az a stúdium arra jó, hogy megtanítsák a gyereknek, hol a könyvtár – vélekedik Baffy Zsolt.

Ezért jól dönt az a fiatal, aki még egyetemi tanulmányai alatt munkába áll. Szerencsés megoldás ez, hiszen a pályakezdő hamarabb átlátja az értelmét (és persze, az értelmetlenségét is) annak, amit tanult.

A magyar fiatalok nehezen szokják meg, hogy a nemzetközi cégeknél szeretik, ha a dolgozók nemcsak jól, hanem látványosan is dolgoznak. Magyarán kívánalom, hogy az alkalmazott szemmel láthatóan égjen a munka lázában.



Merj kérdezni!

  
– Ha valakit fölvesznek élete első munkahelyére, jól teszi, ha előtte tájékozódik az adott cégről – mondja Szögi Zoltán munka-szakpszichológus. – Ma már az interneten is elérhető sok vállalat, így az új ember igénybe veheti ezt az információs csatornát is. Az első napon járjon körbe, mutatkozzon be mindenkinek, tájékozódjon arról is, melyek a munkahely írott és íratlan szabályai. A multinacionális vállalatnál a seniorok – az idősebb kollégák – között van olyan is, akit eleve kijelölnek, hogy ha probléma adódik, a kezdők hozzá fordulhassanak. Legegyszerűbb azonban, ha az első nap kinézünk valakit, aki segítőkészebbnek mutatkozik, és finoman “hozzá csapódunk”. Nagyon fontos, hogy merjünk kérdezni, és nem szégyen az elején jegyzetelni sem. Fontos, hogy tudjuk, kit hogyan kell megszólítani, mikor lehet elmenni ebédelni, mikor van kávészünet.

– Léteznek olyan cégek – és remélem, egyre több lesz –, ahol a lépcsőfokot megpróbálják “lekerekíteni”: az új munkatársat elviszik egy kéthetes tréningre, ahol ott vannak a főnökök, sok leendő kollégával egyetemben. Itt a kezdők megismerkednek velük, és elsajátítják a vállalati kultúrát. Ez anyagilag is megéri a cégnek, mert annál rosszabb nincs, mint hogy az újonc dolgozni kezd, és azt sem tudja, mit csináljon, mihez kapjon.

– A munkavállalónak végig kell járni a “tiszteletköröket” azokkal kapcsolatban, akik régebben dolgoznak a cégnél. Fontos, hogy tudjuk, mit is szeretnénk csinálni, legyenek terveink, céljaink, de ne tűnjünk karrieristának! Aki törtet és hajlamos “letaposni” másokat, rövid távon ugyan eredményes lehet, de hosszabban ez nem kifizetődő. Csak az érvényesül, aki csapatban is jól tud működni. Ma főképp az számít egy munkahelyen, ki milyen jó csapattag, és a kiválasztásnál nagyon fontos az érzelmi intelligencia – állítja a szakember.
Exit mobile version