Boldog születésnapot!
– Köszönöm szépen.
Nagy bulit tartottál?
– Igen, bár én ódzkodtam tőle, de a férjem ragaszkodott hozzá, hogy együtt ünnepeljünk azokkal a barátaimmal, akiket ennyi év alatt összegyűjtöttem. Legalább százan jöttek el.
Mi volt a meglepetés?
– Egy hatalmas torta, a tetején az a bizonyos Fabulon-reklám, amelyik huszonöt évig díszítette a Kálvin tér egyik tűzfalát. Aztán az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakszerűen lefejtette a falról, beszámozta, bedobozolta, tárolja, és keresi az új helyét. Hozzászoktam a látványához. Az nem természetes, hogy most már nincs ott. Fura hiányérzetem van. Remélem, másoknak is.
Azon kevesek közé tartozol, akik bevallják a korukat.
– Ha nem vallanám be, szerintem még többnek gondolnának. Nem azért, mert rosszul nézek ki, hanem mert olyan régen vagyok a szakmában. Tizenhét évesen kezdtem.
Volt olyan korszakod, amikor hazudtál a korodról?
– Nem, soha. Sokáig senkit sem érdekelt, hiszen egy korig teljesen mindegy, hogy egy nő hány éves, fiatal, és kész. Attól kezdve kezdi érdekelni az embereket valaki életkora, amikor már nem számít fiatalnak. Akkor is elsősorban a nőket. A férfiak nem foglalkoznak a korral, ránéznek egy nőre, vágyódnak rá, nem vágyódnak, és itt el is dől a kérdés, függetlenül attól, hány éves az illető. Amikor egy nő középkorú lesz, már nincs mit tagadnia: ha meglátszik rajta a kora, akkor azért, ha viszont nem, akkor meg büszkének kell rá lenni.
Ha választhatnál, hány éves lennél?
– Negyven. Negyvenéves voltam, amikor egyedül maradtam. Úgy gondoltam, életem mélypontján vagyok. Aztán kiderült, hogy a mélyből életem csúcspontjára érkeztem. Bebizonyosodott, hogy ennyi idősen is lehet teljesen új életet kezdeni, lehet nagy érzelmeket megélni, anyává válni. Olyan dolgok történtek akkor az életemben, amelyek a legmeghatározóbbak, a legjobbak és a legfelemelőbbek. Milyen érdekes, eddig nem is gondoltam arra, hogy melyik a legszebb kor! Talán az lett volna a természetes, ha a húszas éveimet emlegetem, hiszen akkor magától értetődő volt, hogy minden megfelelően alakul. Húszévesen az ember nem is él meg olyan hullámvölgyeket, ahonnan értékelni tudja azokat a magasságokat, ahova eljuthat.
A sikereid elválaszthatatlanok a külsődtől. Be akartad-e bizonyítani, hogy belső értékeid is vannak?
– Bebizonyítani nem akartam, de én tudtam, hogy nem csak külsőm van. Akinek csak az van, egy-két évig tud sikert aratni a szakmánkban. Amikor azonban a hamvasság és az újdonság varázsa elmúlik, és nincs semmi mögötte, nem lehet talpon maradni. Hogy mi az a plusz, ami a külsőn kívül kell, azt nagyon nehéz meghatározni. Hiszen mi eszközök vagyunk, nem kell különösebben értelmesnek, érzékenynek lenni, viszont kell egy olyan összetételű személyiség, amelyiktől az ember fenn tud maradni. Ezért jóleső érzés, hogy ötvenévesen is van három, több évre szóló modellszerződésem, bár nekem ez már nem igazán fontos, inkább csak játék. De ezek nem azért vannak, mert ötvenévesen szebb vagyok, mint egy harmincéves, hanem mert ötvenévesen úgy nézek ki, ahogy kinézek.
Mennyire érzed vetélytársnak a fiatalokat?
– Soha senkit nem éreztem vetélytársamnak. Csak saját magamra koncentráltam, nem hasonlítgattam magam össze senkivel. Nem másnál, hanem magamnál akartam mindig több lenni. De ez nem jelenti azt, hogy nem figyelek másokra és nem örülök mások sikereinek. Leginkább akkor, ha látok egy korombeli nőt, aki a saját kezében tartja a sorsát, nincs kiszolgáltatva, és nő tud maradni akár százéves koráig is. Hiszek abban, hogy a pozitív példák hatnak.
A legtöbb negyven feletti nő azt érzi, hogy bezárult előtte minden lehetőség.
– Itt vagyok én ellenpéldának!
Elhatároztad, hogy te majd megmutatod?
– Negyvenévesen én is azt éreztem, hogy minden lezárult és bezárult. De az már személyiségfüggő, hogy ki mit lát meg az életből, keres-e kiutat. A hullámvölgy sem azt jelentette, hogy elhanyagoltam magam, nem dolgoztam, vagy elkezdtem inni. Hiszen ha aktív vagyok és figyelek magamra, akár borzasztó szomorúan és kiborultan is, több embert fogok vonzani, mintha leírnám önmagamat. Sok szerencse kell az élethez, de rengeteget tehetünk azért, hogy ránk találjon.
Egy fiatalabb lány miatt lett vége az első házasságodnak.
– Ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Nehéz egy szép nőről elképzelni, hogy elhagyják…
– A párkapcsolatok létrejöttekor nagy jelentősége van a külsőnek. De a boldogság és a lelki béke megtalálásában és megőrzésében már nincs. Az nem kívül zajlik az emberben. Ha belőlem “kiszerettek”, annak nyilván én is oka voltam, és semmi köze sem volt a külsőmhöz. Esetleg ahhoz sem, hogy nálam jóval fiatalabba szeretett bele az előző férjem. Bizonyos idő után minden kapcsolatban vannak olyan hullámvölgyek, ahova egy harmadik be tud férkőzni, és én talán nem voltam olyan ügyes, hogy ne engedjem ezt megtörténni. De nagyon örülök, hogy megtörtént, mert nem tartanék itt, nem kezdtem volna új életet. És örülök annak is, hogy megjártam a poklot. Mert minden nő megjárja, amikor “kiszeretnek” belőle, és ő még nem tart ott. Ma még jobban tudom értékelni a családomat, a melegséget, a szeretetet, az odaadást, és talán én is többet adok a családomnak magamból, mint amennyit akkor adtam.