– Amikor Merlene Ottey-val felvettük közös filmünket, úgy gondoltam, hogy egy huszonöt évesnek ható, de mégis negyvenkét éves nő mellett nekem a vidám Norbit félre kellene tenni. Egyik reggel nézegettem magam a tükörben, és arra gondoltam, mi lenne, ha meghagynám ezt a kis szakállat.
Mik a férfiasság kellékei, a szakállon kívül?
– Semmiképp sem a kigyúrt test, a kopasz fej meg az óriási bankszámla. Inkább az, ha egy férfi be tudja vallani, hogy tud érezni. Nem kell csöpögősen érzelgősnek lenni, nem kell sírni egy romantikus film végén. De ha látszik, hogy néhány dolog szíven üt, az jó. További kellék, hogy tudj küzdeni. Vagy az is fontos, hogy tudj egy nőért élni.
Voltak hosszú távú kapcsolataid? Inkább nagy nőfaló hírében állsz.
– Mindig a kettő között van az igazság. Volt négy- és kétéves kapcsolatom. De éltem két nővel is egyszerre, egy háztartásban. Megjegyzem, alig vártam, hogy az egyik lelépjen. A hármas felállás nem működőképes. Igazából akkor élem a kicsapongó életmódomat, amikor nincs komoly kapcsolatom. Amikor egy tartós kapcsolatban megérzem a kisajátítást, az önzést, valami elszakad bennem.
Ezért váltál el?
– Igen. Akkortájt jelentek meg a mobiltelefonok, és amikor az enyém este kétpercenként csörgött, hogy hol és merre vagyok, a hangon már nem a féltést éreztem.
Mikor voltál nős?
– Kilencvenötben. A válóperrel együtt három hónapig tartott. Pedig előtte egy nagyon szép, kétéves kapcsolat volt.
Ha kicsapongsz, az milyen?
– Nem ígérek semmit, azt viszont betartom.
Téged hogy lehet megfogni?
– Nem tudom, ki az a szerencsétlen nő, aki meg akarna fogni. Mindenesetre nem ismerem magamhoz a receptet. De azért elmondok egy történetet. Megismerkedtem egy lánnyal, és egyszer ez a szőke lány egy hosszú fekete hajszálat talált az ágyamban. Nem volt dühroham és tányércsapkodás, hanem szomorúan csak annyit mondott, hogy legalább takarítsam el ezeket a bűnjeleket. És ez sokkal jobban fájt nekem, mintha balhét csinált volna. Szíven tudnak ütni az ilyesmi. De más dolgok is.
Például?
– A nyomor és a szerencsétlenség. De az is felháborít, ha valakit a származása vagy az anyagi helyzete miatt írnak le. Nem számít a pénz. Mindenemet odaadnám, a házam, a pénzem, amit eddig elértem, ha a nevelőapámmal még egy hetet eltölthetnék.
Neki dedikáltad a Rióban felvett kazettádat.
– Azt szerettem volna, hogy nagyon igényes legyen a kick-boxos, második kazettám. Nálunk december huszonharmadikán van szenteste, és apám akkor volt utoljára otthon. Mesélte a régi, gyerekkori dolgaimat, amit általában nem szokott, hiszen karácsonykor rendszerint részeg volt, mert gyermekkorában az ünnepek környékén halt meg az édesanyja. De ez kellemes este volt. Aztán kórházba került, ám január elejére jobban lett. Kimentem Rióba. Egyik éjszaka azonban vele álmodtam. Akkor halt meg. Amikor hazajöttem, az én nyakamba szakadt a temetés. Anyám félt a hamvasztástól, nehogy elkeverjék a hamvakat, így végül végigkísértem azt is. Ezt egyébként bárki megteheti: hatezer forint plusz áfa. Két szál sárga rózsát tettem a mellkasára, és egy januári reggelen én toltam be őt a kemencébe. Aztán elvittem a temetésre. A Kálvin téren dugóba kerültem. Magamban dumálgattam: “Cseszd meg, öreg, nem így kéne autóznunk, nem ezt beszéltük meg…” Közben a dugóban három lány sikítozni kezdett: “Szia, Norbi!!!” Gyűrűvel kezdték verni az üveget. Lehúztam az ablakot, és mondtam, lányok, ne haragudjatok, apámat viszem temetésre. Felhúztam az ablakot, és akkor sírtam először el magam, mióta meghalt.
Foglalkozol a rólad kialakult képpel?
Csak azért kérdezem, mert néha alkoholt iszol, de láttalak már dohányozni is.
– Csak szivarozom, és ha nagyritkán cigire gyújtok, azt sem tüdőzöm le. Szeretem a füstöt, a hangulatát. Az aerobik, a futás pedig teljesen átmossa a szervezetet.
Az alkohol?
– A minőség a fontos. A rómaiak azt írták: „A borocska az öregek teje.” Spartacus úgy csinált müzlit, hogy búzacsírát kevert mézbe és borba. A jó bornak áldásos hatásai vannak. Nagyritkán koktélozom is.
Mennyi árt meg?
– Elvileg egy liter bor sem ártana meg naponta, ha mellette dinamikusan mozog valaki. És itt nem az elektromos hasrázatást vagy a súlyzóemelgetést értem. Kocogást, kerékpározást, kemény, félórás, dinamikus mozgást. Amikor lefogyok, és távozik belőlem minden zsír, néha megkívánom a paprikás szalonnát vagy a pacalt. Néznek is az étteremben: “Te?… Ilyet?…” Persze, mondom, de nem így élek. Ez csak ma van. Holnap majd ledolgozom. A megvonásokkal az emberek tönkreteszik az életüket. A legfontosabb a világon az önmagunk megbecsülése. Ha önmagunkat nem becsüljük, másokat sem tudunk.
Mivel magyarázod a feléd irányuló nagy szeretetet?
– Az emberek érzik, hogy szeretem, amit csinálok, és díjazzák, hogy őszinte vagyok velük. Azt szeretném, ha Magyarországon mindenki legalább napi fél órát mozogna. Mindegy mit, csak mozduljon meg. Most egy új tévéshow-t készítek elő, és remélem, ez is segíteni fog abban, hogy ezt elérjem.
Mit gondolsz, sokan utálnak téged?
– Vannak néhányan. De még többen szeretnek. A szakmában egy-két ember nem tart méltónak arra, amit elértem. Nem áll mögöttem keresztapa, tőkés konszern, semmi. Azzal is vádolnak, hogy a kazetták, a Hősök tornája nem más, mint magamutogatás.
De azért szorult beléd egy jó adag exhibicionizmus.
– Naná! Kiskoromban is mindig szerepeltem. Ha jó a formám és jól mozgok, azt imádom megmutatni az embereknek. És azt is, amikor nagy tömeg verődik össze, és érzem, hogy szeretnek. De van olyan nap, amikor nem tudok az utcára kimenni. Csak ülök otthon, és nézek ki a fejemből. Olyankor elfogynak a belső tartalékaim. Kikapcsolom a telefont, aztán olvasgatok. Vagy felülök a motoromra.
Néha meg karambolozol vele.
Azért ez jó meredek.
– Nem akarok takarékon élni. Ha ötvenéves koromig élek, nekem az is jó. Csak legyen tartalmas. Biztos lesz családom, gyerekem, megadok nekik mindent, de nem fogok megnyugodni.
Van családdal kapcsolatos terved?
– Motoszkál a fejemben valami, de általában semmire sincs tervem. Feltűnik egy út, aztán elindulok rajta. És kész.