(Kattints a képekre a nagyméretű változatokhoz!)
Az egész egy felhívással kezdődött, ami az Nlc@fe oldalán csalogatóan villogott júniustól: gyakornokot keresett a szerkesztőség. Személyemben megtalálták. Akkor még senki sem sejthette, hogy ez a kapcsolat ilyen hosszú lesz, és decembertől már mint teljes tápértékű munkaerő fogom erősíteni a csapatot.
Csupán egy vagyok a sok közül, ki vidékről a városba kerül… Lehetnék én is egyből “Eszményi”, és énekelhetnék, de inkább nem teszem.
De az is lehet, hogy egy olyan filmet nézek valamelyik kedves barátommal, mint pl. A keresztapa, vagy a Majdnem híres. Ha pedig eljön az éjszaka, akkor irány valamelyik táncos klub, bár ahogy öregszem – 23 hosszú esztendővel a hátam mögött:-) – inkább a beülős bulikat keresem.
Most, hogy végre eljött a december vége, én is inkább visszahúzódom a családi fészek melegébe.
Igyekszem úgy tenni, mint egy gyakorlott – és lelkes – házitündér, és belefolynék a sütés-főzés rejtelmeibe, de furcsa mód most is csak a mosogatásig jutok! Ezen a gondon mindig hamar túlteszem magam, és máris jöhet a teljes feltöltődés: rengeteg bejglivel, és szalakárés krémessel.
Cikkek, amiket szívvel-lélekkel ajánlok
Torna az íróasztal mögött
Zokni a harisnya alatt