Meztelenül a bunda alatt

Való Gábor/Valoczky | 2001. December 27.
A Nõk lapja c@fe egyik olvasószerkesztõje vagyok. A napjaim nagy részét azzal töltöm, hogy ülök, ülök, nézek magam elé, és megpróbálom kitalálni, mirõl olvasnának szívesen az emberek.

(Kattints a képekre a nagyméretű változatokhoz!)







Itt még nem voltak öltözködési gondjaim
Előző hónapi reprezentatív kiadásaim a következőképpen alakultak. Vettem két tök egyforma fazonú, hosszú ujjú pólót a MOM parki Mexxben. Lelkesedem a MOM parkért. A többi pláza ahhoz képest: csíra. Negyvenöt percet töltöttem a boltban, mire eldöntöttem, hogy megveszem a kéket, majd további 15 percet kuporogtam törökülésben a próbafülkében, hogy el tudjam dönteni: megvegyem-e a rózsaszínt is vagy sem. Igazából nem is rózsaszín volt, hanem olyan színű, mint egy rosszul kimosott kombiné vagy nejlonotthonka, amiben a nagymama…szóval végül megvettem mind a kettőt, és sokat gondolok még egy harmadikra is.

Ennyit a határozottságomról meg a póló színéről.







Taxira sem költöttem

Pulóvert tisztíttattam az Alagút utcai Patyolatnál. A szelvény természetesen elkutyulódott, Kipakoltam a táskát: fogkefe, kétféle wax, parfüm, fogkrém stb. Végül mégis a filofaxomban találtam meg egy köteg leértékelt árut vissza nem cserélünk feliratú ruhablokk között. Mikulásvirágot Óbudán kaptam szépet, öt percre a szerkesztőségtől, de előtte voltam vagy három másik helyen – a szerkesztőségtől nem öt percre. Az üveg karácsonyi díszeknél fordított a helyzet, azt jó messze sikerült választanom mattmályva és mattezüst színekben, 100 db egyszínű izzóval. Sok pénzt költöttem újságokra, könyvekre, de kábé csak a felét olvastam el.

Pótdíjra is költöttem decemberben. Nem volt nálam a bérletem a 78-ason. Taxira is mentek el forintok. Feltöltöttem a borállványunkat vörös, fehér és rosé borokkal. Megállapítottam, hogy nem érdemes olasz borokat venni, mert egy közepes olasz áráért kiváló magyart lehet kapni. Tetemes summát fizettem szénsavmentes ásványvízért is, valamint lejárt szavatosságú mozarelláért, kínai levesekért meg fogszuvasító édes húsokért.





Hó végére ki is merítettem a folyószámlám – hitelkeretét. A ruhásszekrény, a borállvány meg a frigó tele. A zseb pedig üres. Olyan vagyok, mint a Krúdy-hős, aki panaszkodik, hogy nincs pénze, de szarvasgombát hány. De hát ez az igazság, meztelen vagyok a bunda alatt.



Való Gábor az Apáczai Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE Bölcsésztudományi Karán és a Stuttgarti Egyetem Filozófia Fakultásán folytatta tanulmányait magyar-könyvtár-informatika-történelem-nyelvészet-antroplógia szakokon. Szereti az angol kultúrát, élt egy évet Londonban is. Mintegy tíz éve publikál különböző lapokban, többek közt az Élet és Irodalomban (a szerk. megjegyzése).


Cikkek, amiket szívvel-lélekkel ajánlok

Aranypók

Pasik, bálnák, kakasok
Exit mobile version