Beszédhibák…

Az egyik óvónő szerint beszédhibás, és ez az óvónő gyakorta rászól, kijavítja, és ismételteti vele a rosszul mondott szót. Ha jó kedve van, és nem fáradt, a legtöbb hangot tisztán is ki tudja mondani. Az utóbbi időben viszont azt vettem észre, hogy inkább elhallgat az ilyen javítgatások után, és hosszú ideig nem szól semmit. Ebben megerősített a másik óvónő is, aki kedvesen szokott mondókázni a gyerekekkel, és nem javítgatja Balázs beszédhibáját, sőt, tudomásom szerint volt is egy kis vita a két óvónő között az ilyen javítgatások ügyében. (Az óvodában több kisgyerek is van, aki még nem beszél tisztán.) Nekem vannak régi emlékeim, egyrészt még óvodás koromból, másrészt a gimnáziumból, ahol amatőr színjátszó voltam, hogy vannak játékos formái a beszédjavításnak, még szinte a gyakorlatokra is emlékszem, és arra a neves logopédusra, akinek nem tudom felidézni a nevét, de többször láttam a tévében is, akinek a könyveit forgattuk. A türelmesebb óvó néninek is vannak ilyen emlékei, és arról is mesélt, hogy Szegeden részt vett egyszer egy továbbképzésen, ahol óvodai nyelvi játékokat tanított nekik egy idősebb óvónő. De sajnos, itt mindentől nagyon elvágva élünk, nemcsak, hogy logopédus nincs, de még csak tanácsot sem tudunk kérni, hogy hol találhatnánk megfelelő könyveket. Két kérdésem van. Az egyik: pszichológiai szempontból, ön helyesli-e a folytonos javítgatást, ismételtetést? A másik: ki lehet ez a neves logopédus, akire emlékszünk, és hol juthatnánk könyveihez? Elnézést, hogy önt kérdezem erről, tudom, hogy nem ez a szakmája, de nem tudtunk hova fordulni.

Válasz:





Természetesen nem helyeslem a folytonos javítgatást, ismételtetést. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy már harminc évvel ezelőtt, a szakszerűen megfogalmazott óvodai nevelési program elmondta, hogy a beszédfejlesztés legfontosabb mozzanatai a következők: 1. Oldott és derűs légkörben hallgassuk meg a gyereket. 2. Saját beszédünkkel – s ezen belül mondókázásunkkal, meséinkkel is – adjunk jó mintát a gyerekeknek. 3. A gyerekek beszédét ne javítgassuk.
Mindehhez hozzá kell tennem, hogy három-négyéves korában még nagyon sok gyerek nem beszél tisztán, és vannak kifejezetten kései hangok, hangzók (mint például az r), amelyek nagyon sok gyereknél csak az ötödik életév táján, vagy ez után tisztulnak ki.
Azt is el szokták mondani, hogy ha a gyerek beszél, és beszédhibái ellenére érthetően fejezi ki magát, akkor a logopédus szakember segítségére többnyire csak az ötödik életévtől van, lenne szükség.
Az egyik legrosszabb “eredmény”, amelyet a javítgatásokkal elérhetünk az, hogy a gyerek elhallgat, nem beszél. Amíg csak az őt javítgató felnőttet bünteti ezzel, hagyján, de amikor gátlások épülnek ki és erősödnek meg ennek következtében, akkor az már tartós károsodást is okozhat.
Az a neves logopédus, akire maga gondolt, minden bizonnyal Montágh Imre lehet.
Könyveit, melyek már hozzáférhetetlenek voltak (a könyvtárak utolsó példányaikat nem adták ki, mivel a plusz példányokat a legtöbb helyen – lelkes amatőr színjátszók, és mások – ellopták), most nemrégiben – 1999 és 2001 között – újra megjelentette a Holnap Kiadó. Ezek a könyvek a Mondd ki szépen (afféle beszédóvoda), a Tiszta beszéd, a Figyelem vagy fegyelem?! és a Mondjam vagy mutassam?!
Mindezek a művek – hatalmas példatárukkal és szakmai útmutatásukkal – jól használhatók pedagógusok számára is. De azt hiszem, hogy a szülők jobban teszik, ha csak szakemberek útmutatásával alkalmazzák, mert e nélkül a szülő és gyermeke között a játékos korrekció is az ellenkező hatást érheti el.
Ha szabad ilyen személyesnek lennem, a szegedi továbbképzésről nekem kedves unokatestvérem jut eszembe, aki évtizedekig volt nagyra becsült óvónő Szegeden, s aki kitűnő összeállítást készített Nyelvi játékok az óvodában címmel. Neve: Vekerdi Iréne, és ez az összeállítás megjelent a Beszédgyógyítás című lap 1998. évi 2. számában. (Ez a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság lapja.) Azt hiszem, az összeállítást jól tudnák használni a maguk óvodájában is, sok hangutánzós és mulatságos játékával.
Mindezt persze már csak mint laikus érdeklődő mondom.
Igazi szakmai felvilágosításért, ha közelebb nem találnak logopédus kollégát, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Damjanich utcai Logopédiai Intézetéhez (Bp. VI., Damjanich u. 41.) vagy a Fővárosi Beszédjavító Intézetek valamelyikéhez kellene fordulniuk (Bp. V., Deák Ferenc u. 17., illetve XI., Halmi u. 16.).