Kaktusz és mángold

Nagyon dekoratív cserepes virág a karácsonyi kaktusz (új botanikai nevén: Schlumbergera truncata), amelynek őshazája Brazília esőerdeiben van, ahol a fák ágvilláiban összegyűlő humuszban gyökerezve, a koronazónában él és virul. Hajtásai lapos tagokból tevődnek össze, tövisei nincsenek. Virágoztatása akkor sikeres, ha gondosan betartjuk a növény fejlődési ritmusának egyes szakaszait. A következő hetekben, az elvirágzást követően, a nagyobb növényeket vissza lehet vágni, és a levágott hajtásokat vízben meggyökereztethetjük. Most a növényt hagyjuk pihenni, ezért keveset kell öntözni. Három-négy hét múlva kezdheted el a rendszeres – de mértékletes – öntözését, amelyet egészíts ki hetente egyszeri tápoldatos öntözéssel annak érdekében, hogy a szártagok feltöltődjenek vízzel és áthasonított tápanyagokkal. Ebben az időszakban célszerű a két-három éve ugyanabban a cserépben lévő kaktuszt átülltetni nagyobb edénybe, laza, humuszos, tápdús földbe.
Nyáron alakulnak ki a virágrügyek, ekkor a növényt világos, de nem feltétlenül napsütötte helyen, szárazon kell tartani. Emiatt “levelei” olykor liláskékre színeződnek, ami a gondozók körében indokolatlan riadalmat szokott okozni. Augusztustól ismét öntözéses időszak következik. Az optimális hőmérséklet nappal húsz-huszonkét fok, éjjel tizenöt fok. A növényt – amely most már felkészült a virágzásra – nem szabad bolygatni, elmozdítani a helyéről, mert különben ledobja virágbimbóit.
Maradjunk még a szobanövényeknél! Adamek Józsefné olvasónk Lőrinciből azt írja levelében, hogy a filodendronja két, kukoricacsőszerű termést hozott. Kérdezi, hogy mi a teendő ezekkel? Nos, ez a kedvelt szobanövény csak idősebb korban és életerős kondícióban hoz gyümölcsöket; ezek néhány hét alatt beérnek, és ehetőek is. Jó étvágyat kívánok hozzájuk!
Ne halogassátok, kedves Húgom, a betárolt gyümölcsök (alma, körte, birs, naspolya) átválogatását. A körték folyamatosan válnak élvezhetővé, de közben megindul az egyes gyümölcsök penészedése, rothadása is. Ha ezeket idejében kiválogatod, akkor az egészséges részükből még finom kompótot főzhetsz a gyerekeknek. Ha azonban a beteg gyümölcsök a tárolóban maradnak, akkor nagy valószínűséggel megfertőzik a többit is! Hasonló a helyzet az almával és a birssel is. A naspolyát meg azért kell átválogatni, mert ezek a gyümölcsök is fokozatosan puhulnak, és válnak fogyasztásra alkalmassá.
A fagyos, zúzmarás, téli időben az énekes madarak szívesen tanyáznak az ember közelében. Nehezen jutnak élelemhez, éheznek és szomjaznak is, ezért rászorulnak az emberek könyörületességére. Etessük hát a cinegéket, a gébicseket, a feketerigókat, de ne feledjük, hogy könnyen hozzászoknak a terített asztalhoz, és ha valamilyen ok miatt elmarad az etetésük, akkor éhen pusztulnak! A cinegék és társaik leginkább az olajos magokat (napraforgó, köles, kender, fénymag) kedvelik, de örömmel fogyasztják a zsinóron fellógatott faggyút, “madárkalácsot”, sőt, az avas szalonnát is. A rigók a főtt krumpli, az alma, és a konyhai hulladékok kedvelői.
Ne feledkezzetek meg a madarak itatásáról sem, mert télen kisebb ugyan a vízigényük, de mégis szükségük van innivalóra, amelyhez a befagyott itatókban, vályúkban nem jutnak hozzá. Ezért célszerű naponta a madáretetőbe egy tányérkában friss vizet tenni.




Már most szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a földben hagyott mángoldtövekről kora tavasszal szedhetsz friss, vitamindús leveleket! Később az öreg tövek magszárat fejlesztenek, és nem hoznak húsos, nagy leveleket. Ezért, mihelyt a föld fagya kiengedett, elvetheted a mángold magját is, hogy minél előbb kikeljen, és ellássa családodat a spenótpótló zöldfőzelék alapanyagával. Figyelem: a mángoldnak úgynevezett gomolymagja van, egy gomolyból pedig több növény kel ki, ezért a vetést egyelni kell! A fölösleges palántáknak örülnek majd a szomszédok és a barátok.
Hát, ennyi fért első, újévi levelembe, kedves Húgom! Ugye, már ti is – fokozódó türelmetlenséggel – várjátok a tavaszt? Akárcsak én!

Kelt Kertvárosban, a 2002. esztendő januárjának elején