Házasság

Észrevették, hogy mostanában baj van a mesékkel? Csipkerózsika nyugtalanul forgolódik álmában, és Hamupipőke is tanácstalanul válogat a hamuban, mert a herceg, fehér lovon, csak nem akar megérkezni! Ha eljön is, többnyire rövid ideig marad, majd kezdeményezi a vagyonmegosztást, és már el is vágtat. A hoppon maradt királylány meg szipogva lapozgat tovább a párkapcsolati problémákról szóló könyvekben.

Sokan azt mondják, hogy ma már idejét múlta az a családmodell, amelyet nagyanyáinktól örököltünk. Hogy egyszerűen megfulladnak abban a zárt dióhéjban, amelyet egy hagyományos házasság jelent. Mások meg azzal érvelnek, hogy a mai napig nem lettünk monogám lények. Lehet, sőt biztos, hogy van ebben igazság. De el kell ismernünk: a házasság intézményénél jobbat eddig még nem találtak ki. Ez felel meg leginkább gyerekeink felnevelésének, és talán a féltékeny emberi természetnek is. Szó se róla, bőven akadnak buktatói. Különösen az első tíz évben. Hiszen ezalatt kell úgy-ahogy összecsiszolódnunk, ezalatt rakunk fészket, és ezekben az években születnek meg a gyerekek.
Embert próbáló időszak, ugyanakkor gyönyörű is. És ha közben vannak is hullámvölgyek, ha a játékszabályokat nem sértjük meg durván, a szerelem újra és újra fel fog lobbanni…

Szöllőssy- Csoma Enikő Lillával és Bálinttal

Ha betoppan a harmadik

– Mit akarsz? Esettanulmányt? – kérdezte Erika, nevetett, és föltűzte a haját. Ekkor már elbúcsúztak a lányok, csak mi álltunk a Margit-kert kapujában. Mindig itt tartottuk az érettségi találkozónkat. Ez volt a harmadik. Tizenöt év múlt el…

Néztem szorosra fogott fényes, gesztenyebarna hajkoronáját. Hogy irigyeltük érte! Erika észrevette, hogy figyelem.

– A nyomokat keresed? Vannak, csak rejtve – mondta, és a bal füle mögött széthúzta a haját.
– Egyetlen éjszaka alatt őszültem meg. És csak itt. Gazsi bejelentette, hogy nincs semmi baj, csak szeret valakit. Az ikrek akkor ötévesek voltak… Emlékszel Gazsira. Másodikosok voltunk, amikor először hazakísért. Amikor én érettségiztem, ő diplomázott. Akkor adta tudtunkra, hogy feleségül akar venni… Én boldog voltam, a szüleim is helyeseltek, csak azt kérték, hogy várjunk egy évet. De mi siettünk, mindenáron önállóak akartunk lenni. Gazsi nagymamájának nagy lakása volt, hát beköltöztünk. Két év múlva megszülettek az ikrek, Panna és Juló. Nem volt semmi baj, boldogok voltunk a gyerekekkel, csak egy dolog tűnt fel egyre gyakrabban. Gazsi hozzám képest mintha mindig álmos lenne, de legalábbis nyomott hangulatot árasztott. Aztán derült égből villámcsapás, az a bizonyos bejelentés.

Joshi Bharat Csillával és a kis Shilával

– Kérdeztem, kaland? Azt mondta, nem tudja. Kérdeztem, miért mondta meg? Azt mondta, így érezte becsületesnek. Kérdeztem, mit gondol, mikor lesz vége? Azt mondta, legyek türelemmel. Mást nem nagyon tehettem. Türelmes voltam, de azért egy este megkérdeztem, mi lenne, ha én is megszeretnék valakit. Pontosan emlékszem, azt mondta: “Akkor én elköltözöm”.
Annyira fájt az egész. Nem értettem semmit. Hiszen én szeretem ezt a fiút, ő is szeret, a gyerekeink itt vannak, drágák, szépek, egészségesek…