Nos, ennek az említett sajtóorgánumnak az a specialitása, hogy csupán kitalációkat tálal föl az olvasóinak, hamis híreket, légből kapott tudósításokat, kamu riportokat, interjúkat. Linkel, ahogy ezt pestiesen mondják, és nem ám csak úgy negyedgőzzel, félig-meddig, ahogy jó néhány laptársa teszi, szerte a világban. Tehát, hogy csak a negyede fals annak, amit leír, vagy csupán a fele az, s a fennmaradt másik háromnegyedében, felében valóságos tények, történések is helyet kapnak, a sikeres manipuláció kedvéért. Nem, ez az említett újság száz százalékosan félretájékoztat, nincs abban egyetlen betű sem, amely hiteles volna.
Mindezt nyíltan fölvállalja, nem ködösít, nem játszik bújócskát. Tán ezért van az, hogy az illető sajtótermék nagy sikert arat az olvasók körében, sikeres és nyereséges, s ez még azon az égtájon is irigylésre méltó dolog ebben a mai világban.
Ha rajtam állna, honosítanám az ötletet, csinálnék egy ilyen Csupa Kitaláció Lapot, amelynek – szemben a mostani hazai újságokkal – valamennyi sora, szava merő egy kamu volna. Nem sokat vacakolnék, rövid, ám lendületes előkészületek után berobbannék vele a sajtópiacra. A kétségkívül sikeres első szám tartalma már össze is állt a fejemben. Íme.
Egy minden tekintetben átlagos március eleji napon ufók érkeznek hazánkba, és valamilyen speciális sugárzás révén belefolynak az éppen javában zajló választási kampányba. Különös eseménysor veszi kezdetét. A politikusok, a párthívek és az emberek úgy általában egyszer csak nagy-nagy megértést mutatnak, kölcsönösen szeretetre gerjednek egymás iránt, mindenki, de igazán mindenki elfelejti, de igazán elfelejti az összes, de igazán összes sérelmét, és nem csupán azt, amit a múltban elszenvedett, hanem azt is, ami majd a jövőben éri. Az egyes pártok, parlamentiek és parlamenten kívüliek, nagyok és amelyek nagynak képzelik magukat, mind-mind a gazdaság állapotára, további föllendítésére összpontosítanak, s nem azzal foglalkoznak (szórakoznak), hogy a másik meg a harmadik velük foglalkozik (szórakozik). Tehát a gazdaság. Meg a tudomány. Meg az oktatás. Meg a szociális kérdések. Meg az egészségügy. Meg az infrastruktúra. Meg az elmaradott térségek. Meg a közbiztonság. A programok erre születnek, a viták erről szólnak. Egytől-egyig az infláció ellen nyomulnak, a szegénység, a munkanélküliség ellen hirdetnek és folytatnak keresztes hadjáratot. Az ellenfelek egymásra csak úgy mellékesen és vaktölténnyel tüzelnek, s csupán abból a szent meggyőződésből, hogy az ő programjuk az üdvözítőbb, sőt, hatékonyabb.
El is jutunk, mégpedig a legnagyobb békességben, a választásokig, amelyek aztán annak rendje és módja szerint lezajlanak, a vesztes sportszerűen gratulál a győztesnek, és teszi mindezt csöppet sem fogcsikorgatva, a győztes csak szolidan triumfál, épp hogy annyira, amennyire ilyenkor illik. A lehető legjobb kormányunk alakul, a korábbinál több női tárcafő, csupa hozzáértő a minisztériumok élén, a programok időben elkezdődnek és betű szerint megvalósulnak, s a haza – a nem túl távoli jövőben – fényre derül. A jóságos ufók meg, mint akik jól végezték dolgukat, szépen visszatérnek Földön kívüli támaszpontjukra, s ezentúl csupán félszemmel figyelnek minket.
Erről szólna hát az én Csupa Kitaláció Lapom bombasikert arató első száma. És már szerkeszteném is a harmadikat. A másodikkal aligha volna gond. Azt ugyanis feltehetőleg megtöltenék a helyreigazítások…