Ilyen a 150 éve ismert szklerózis multiplex (SM) is, amelyet hol a “titokzatosnak”, hol az “ezerarcúnak”, hol “kegyetlennek” neveznek. Ez utóbbi jelzőt talán az is indokolja, hogy a kór leggyakrabban a fiatal – 20-40 közötti – nőket támadja meg és teheti részben vagy egészben mozgáskorlátozottá.
Ezért számít ma is titokzatosnak ez a krónikus betegség, no meg azért, mert az SM-et ma még meggyógyítani nem lehet, legfeljebb karbantartani. Ez a mozgáskorlátozottsággal, olykor mozgásképtelenséggel járó kór a világon közel két millió, itthon pedig mintegy 8-10 ezer embertársunkat érinti. A központi idegrendszer gyulladásos betegsége. A kór előrehaladtával, az idegsejtek védőburkán gyulladások keletkeznek, amelyek elhegesednek. Ezek a több helyütt és egyazon időben kialakuló hegek gócokká alakulva “betolakszanak” az elpusztult sejtek helyére, amelyek emiatt tévesen, lassan vagy egyáltalán nem továbbítják az ingerületeket.
Rejtőzködő tünetek
A szklerózis multiplexnek azonban nincsenek más betegségektől jól elkülöníthető jegyei. Nem véletlen, hogy amikor valaki először tapasztalja magán a fáradékonyságot, az izomgyengeséget vagy az erőnléte romlását, az esetleg vissza-visszatérő látászavarokat, a szédülést, az egyensúlyzavart, a zsibbadást, a mozgáskoordinációs zavarokat, esetleg a vizelet visszatartási problémákat, más betegségek is gyanúba kerülhetnek. S gyakran az orvosok sem mindjárt ismerik fel a tünetek valódi okát.
Lehetőségek a gyógyításban
De az sem ritka – s ez jellemzi a betegek 10-15 százalékát –, hogy a kór rapid lefolyású, az első tünetek jelentkezését követő három-öt éven belül a szklerózis multiplexes súlyosan mozgáskorlátozottá válik, tolókocsiba kényszerül.
A betegség “ezerarcúságát” bizonyítja, hogy az elmúlt három évtizedben az orvosok többféle megközelítés alapján próbálkoztak meg a gyógyításával, ám csak részleges eredményekre jutottak. A megannyi kudarc után, végre 1993-ben az úgy nevezett interferon-készítmények “bevetésével” a szklerózis multiplexesek kis hányadánál sikerült megállítani az állapotromlást. (Az interferon ellenállóvá teszi a sejteket a vírusfertőzésekkel szemben, az emberi szervezet is termeli.) Az elmúlt évtizedekben további két interferon és egy aminosavakból álló készítmény bizonyult hatékonynak a beteg állapotromlásának megfékezésben, a tünetmentes szakaszok “megnyújtásában”.
Az igazi – és végleges gyógyírt tehát máig nem sikerült megtalálni, de ma már itthon is kaphatók azok a gyógyszerek, amelyek fékezhetik a folyamatot, s melyek segítségével hosszú ideig – akár évekig, évtizedekig – megőrizhető a beteg életminősége.
Ezek a korszerű készítmények védik az idegsejteket, megakadályozzák a gyulladásos hegek, szövődmények kialakulását, a shubok létrejöttét. Az injekció formájú készítményeket az SM-esek (akár a cukorbetegek az inzulint) önmaguknak adhatnak be naponta, kétnaponta.