Spániel a kalaptartón

Szinetár Dóra és Fehér Anna is segítségünkre siettek – csak metaforikusan persze, mert mellettünk ültek. Hosszabb-rövidebb huzavona után megállapodtunk, hogy valóban szivacs volt az inkriminált étel.

– Kicsit olyan, mint a fasírtom – teszi még hozzá Mónika.





Odavetem ugyan, hogy trendi nők nem szoktak fasírtot sütni, de Dóra megsemmisítő pillantásai nem hagynak kétséget afelől, hogy én nem vagyok képben. Rimánkodva fordulok Fehér Annához, a fejét rázza, nem szokott fasírtot sütni. – Istenien érezzük magunkat – mondják mindhárman. Na, ebben egyet értünk.

Nyertes Zsuzsa üzleti okokra hivatkozva nyolcra jelezte a távozását, kell-e mondanom, hogy az utolsók közt hagyta el a tetthelyet, és ezért a hangulat volt a felelős. Nem beszélgethetek sokat Zsuzsival, mert Ábel Anita székéről riportozok, akinek pedig, mivel a térdemre nem ültethetem, átadom a helyet.

– Hat után csak salátát – kezdi Anita. Így hát a service-ről nem tud sokat mondani, csak annyit, hogy a párolt spenót rokforttal vezet.
Hegyi Barbara is nagyon jól érzi magát. Bevallom, én is így tennék, ha nyertem volna egy laptopot. Barbara rokokó country-stílusú parasztingével-blúzával és két, hármas fonással készült szőke varkocsával fantasztikusan festett a kezében levő top laptoppal.

Kőbán Ritát távoztában az ajtóban kaptam el tíz óra alacsonyságában.
– Muszáj mennem – exkuzálta magát – a kutyám azóta is a kocsiban vár.

Hát ilyen buli volt.