Volt idõ, amikor sokan gyanakodva nézték a vezetõ posztot betöltõ nõket. "Ki támogatja, hogyan kerülhetett ebbe a székbe?" – súgtak össze a háta mögött. Ma már kevesebb rosszindulatú pletyka övezi a fõnöknõket, s egyre gyakoribb, hogy a vezetõ nõk legalább úgy, vagy jobban végzik a dolgukat, mint a férfiak.
Emlékeznek még, milyen látványos karriert futott be Melanie Griffith a Dolgozó lány című filmben? Persze, kicsit blöffölt, de bátor volt, és talpraesett. Ma már nemcsak a hollywoodi filmekben láthatunk efféle női pályákat, hanem magunk körül is. Akár kisebb, akár nagyobb kollektíváról, akár “kisfőnökségről”, vagy felsővezetői pozícióról van szó, a szakmai vezetőnek a tudás mellett valami plusszal is rendelkeznie kell – elsősorban képességgel arra, hogy kellemesebbé tegye a munkát, nemcsak önmaga, hanem kollégái számára is. Hogy ez a nőknek jobban sikerül-e, s ha igen, vajon miért, erről vallanak főnökök és beosztottak.
A barátom a főnököm
Holló Márta és Marsi Anikó már a főiskola óta barátok. Egy éve Márta az RTL Klub Fókusz című műsorának főszerkesztője, és barátnője főnöke is. Amikor leülünk beszélgetni, Anikó épp egy “Holló Márta” feliratú bögréből kortyolja a kávét.
– Milyen főnök Márta?
M. A. – Látod, milyen bögréből iszom? Abszolút liberális, nem csavarja ki a kezemből a főnöki bögrét. Komolyra fordítva a szót, Mártival olyan régóta vagyunk jóban, hogy nem a klasszikus főnök-beosztott viszony alakult ki közöttünk. Amikor az előző főszerkesztőt, Kolosi Pétert kinevezték programigazgatónak, és mi úgy döntöttünk, hogy Márti legyen a főnök, pontosan tudtuk, ez azt jelenti, az övé az utolsó szó és a felelősség is. Biztos voltam abban, hogy szakmailag Márti a legjobb jelölt, de féltettem a barátnőmet a felelősség súlyától. Visszatekintve az elmúlt évre, úgy látom, hogy jól megoldotta a feladatot.
H. M. – Azért fogadtam el ezt a posztot, mert a szerkesztők – Anikó és Batiz András – megbíztak bennem. A legnehezebb az volt, hogy az előléptetésemmel viszonyok változtak meg, közben pedig meg kellett tartani a barátságokat is. Nehéz döntéseket kell hozni, és ha szükséges, fel kell lépni az embereim meg a műsor érdekében. Egy kemény döntés előtt napokig nem alszom, végiggondolom minden lehetséges szemszögből. Nem felelőtlenül cselekszem – talán ezt érzik a többiek is – és ezért elfogadják a döntéseimet.
– Változott a kapcsolatotok?
M. A. – Szerintem nem. Ha lehet, még többet beszélgetünk, mint annak előtte. Márti ugyanúgy fordul hozzám – akár privát, akár szakmai – problémákkal, mint én őhozzá.
– Adódtak abból konfliktusok, hogy Márta a főnököd?
M. A. – Kifelé népszerűtlen utasításnak tűnhet, amikor pénteken újravágat velem egy Fókusz Plusz-anyagot. Ez azt jelenti, hogy péntek reggeltől szombat estig bent vagyok a szerkesztőségben. Ez kegyetlenségnek tűnhet, de tudom, a döntés nem ellenem szól, hanem a műsorért, és ez nagyon fontos különbség. Bent maradtam, átszerkesztettem a riportot, és tényleg jobb lett. De szombat este láttam Márti szemében, hogy sajnálja, amiért ennyit kellett dolgoznom.
– Márta, a magánéleted mennyit változott?
H. M. – Szerkesztőként kiszámíthatatlanabb volt a beosztásom, de voltak szabadnapjaim, amikor kikapcsolhattam a telefont. Ez most nincs, fontos, hogy bármikor elérjenek, és tudjak segíteni. Szerencsére a párom tolerálja ezt, és a kollegáim sem élnek vele vissza.
– Miben más egy női főnök helyzete?
H. M. – Szerintem ez az egész női főnök – férfi főnök problémakör nem létezik. Emberek vannak. Attól, hogy valaki nő, nem rosszabb vagy jobb vezető, mint egy férfi. Az számít, ahogyan a csapatával bánik, és ahogy megvalósítja a céljait. Az a dolgom, hogy bízzanak bennem, és én is megbízzak az embereimben. Fontos, hogy mindenkire figyeljek, hogy egy csapat legyünk. Nem kell mindenkivel barátkozni, elég az is, ha tudják, hogy bármikor segítek nekik.