Beszéltem a csoportvezető óvónővel is, aki azzal igyekezett megnyugtatni, hogy ő a gyermeki televíziózásból írta a szakdolgozatát, és csak pedagógiai célzattal használja a tévét, mert a gyerekeknek meg kell tanulniuk azt is, hogy hogyan tévézzenek… Nemrégiben (többnapos rossz, esős idő volt) kiderült, hogy a gyerekek legutóbb a Micimackó valahányadik feldolgozásának sokadik folytatását nézték meg. Újra beszéltem az óvónővel, aki azt mondta, hogy igen, ha rossz idő van, le szoktak menni a videóterembe, hogy a gyerekek “ne szedjék szét a termet”. Még hozzátette, hogy ő figyelni szokta, hogy félnek-e a gyerekek, és mivel látta, hogy a Hófehérke (!) közben a kisfiam félt, az ölébe vette, és mondta neki, hogy ne féljen. Még azt is elmondta, hogy a két óra lehet, hogy egy kicsit sok volt nekik…
Felmerült bennem, hogy másik óvodába viszem a gyereket, bár a szülők közül sokan nem is értik, hogy nekem mi bajon van ezzel, “mit ugrálok”. A mi óvodánk egyébként “környezetvédő óvoda”, de az elmúlt óvodai évben nem láttam sem őszilevél-termés-gesztenyegyűjtést, sem ezekből készült, akármilyen alkotásokat; a hóesésben nem vitték ki őket, mert “elvesznek a nagy hóban”; a Duna-part tíz percre van az ovitól, de ők sosem mentek még sétálni – és sorolhatnám. Ön szerint van értelme ilyen szélmalomharcot vívni a tévé ellen? Megteheti az óvoda, hogy szülői beleegyezés nélkül, órákon át bármit nézessen a gyerekemmel? Veszélyezteti-e ez a kisfiam (nagyon mélyen érzékeny) lelkivilágát? Mivel kisebbik gyerekemmel még itthon vagyok, a kisfiamat délben elhozom az oviból. Azt is meg tudom tenni, hogy esős napokon nem viszem… De mi lesz, ha a kislányom is ovis lesz? Vagy: az egésznek nincs jelentősége, és nekem nincs igazam?