– Kertészkedsz?
– Ha kinézel, a farakás mögött ott a zöldségeskert. Már ettünk saját paprikát, sóskát többször is szedtem, a paradicsom most érik, a kovászos uborka meg a hűtőben van. Mind-mind saját termés.
– Nagyon büszke vagy rá.
– Van egy közkeletű bölcsesség: az első házát az ember az ellenségeinek építi, a másodikat a barátainak, a harmadikat saját magának. Nekünk ez az első házunk, de nem kívánom senkinek odaadni, sem ellenségnek, sem barátnak. Ez a miénk. Nézd csak meg, ott a távcső a reggelizőasztalon. Téli hajnalokon két-három őzike szaladgál a szomszéd domboldalon, a kert végében. Ülünk, és figyeljük őket.
| Jelenet a Barátok köztből: Éva és új társa, Tamás |
– Gimnazista koromban még orvos szerettem volna lenni. Egészen az első boncolásig, amelyre közösen látogattunk el. Az Apáczaiba jártam, ha ez mond valamit…
– Ott mindenki jó tanuló…
– Kivéve engem. A tanulmányi átlagom meglehetősen siralmas lett, sikerült három egész öt alá süllyedni másodikban. Közölték, hogy vége. Addig lovagoltam, úsztam, akkor eltiltottak az edzéstől. Ültem a tanulószobában délutánonként, és valami esti elfoglaltságon törtem a fejem. Így kerültem a Pinceszínházba. Elkísértem egy barátnőmet felvételizni, és kiderült, hogy ő jött egyedül. Erre megkértek, felvételizzem én is, ha már egyszer ott vagyok.
– Akkor már elváltak. Apukámmal még nem rendeződött a kapcsolatom, egyszerűen csak közöltem vele a dolgokat. Anyu viszont nagyon kikészült. Arra kért, hogy legalább jelentkezzem a tanítóképzőre. Meg is tettem, de olyan sok lett a vitt pontszámom, hogy direkt elrontottam a szóbelit, még véletlenül se vegyenek fel. A színművészetin viszont kirúgtak a harmadik rostavizsgáról. Még aznap szólt Moldvai Kiss Andi kolléganőm, hogy csoportos felvétel van másnap Kaposváron. Egész éjjel buliztam, reggel meg elmentem a meghallgatásra. Közöltem a felvételi bizottsággal – Gothár Péterrel, Babarczy Lászlóval, Gazdag Gyulával, Ascher Tamással – hogy nincs kedvem semmit mondani, és hogy eléggé ki vagyok bukva. “De Virág, valamit azért mégis…” – nógattak. Végül csak felvettek csoportos szereplőnek. Jól éreztem magam, aztán egy év múlva a főiskoláról jött egy papír, hogy menjek a felvételi második fordulójára. Jordán Tamás készített fel a vizsgára, és akkor felvettek. De amint lehetett, visszajöttem Kaposvárra.
– Anyukád mikor békélt meg azzal, hogy színész lettél?
– Akkor, amikor először látott Kaposváron. Éppen beugrottam a híres-neves Marat-Sade előadásba. Állva tapsolt a nézőtéren mindenki, anyám is. Most meg, amikor tegnap mondtam neki, hogy pénteken nem tudok felugrani hozzá, mert a Nők Lapjában fotóznak, nagyot sikított örömében, annyira örült.
– Hogy jött a képbe a Barátok közt?
– Az ötödik évadban azt éreztem, hogy nem foglalkoztatnak eleget, és úgy gondoltam, akkor dacoljunk egyet. Amikor megláttam a hirdetést, hogy színészt keresnek egy induló sorozathoz, azt mondtam magamban: majd megmutatom, hogy kellek én máshová is.