Kizökkent a világ

Hulej Emese | 2002. Augusztus 07.
Hová tettem…? Jaj, mi is az a név, itt van a nyelvemen, de… elfelejtettem! Nekünk csak bosszantó epizód, másoknak a mindent elhomályosító, bizonytalanná tevõ külvilág. A memória nemcsak képesség, hanem az identitásunk része is. Valami, ami csak a miénk. És – az egészségünk része.

“Hol a telefonom? Letettem valahová, de egyszerűen képtelen vagyok megtalálni. Az előbb meg nem jutott eszembe, milyen nap van, legalább öt percig tűnődtem rajta. Délben fel kellett hívnom az autószerelőt, de nem jutott eszembe a neve. Végignéztnem a telefonos noteszomat A-tól J-ig! Olyan feledékeny vagyok, csak nincs valami baj velem?!”





Nem valószínű. Ugyanis mindannyian feledékenyek vagyunk – valamennyire. Az, hogy sikerül-e elraktározni, vagy éppen előhívni magunkból egy bizonyos dolgot, függ attól is, hogy fáradtak vagy frissek vagyunk-e, mennyire tudunk koncentrálni, hogy az a bizonyos dolog mennyire fontos nekünk és így tovább. Még tartós emlékezetromláskor sem kell feltétlenül valamilyen szervi betegségre gondolni, lelki folyamatok is lehetnek a háttérben. Gyakori például az elfojtás jelensége, amikor az ember felejtéssel “védekezik” egy számára kínos esemény feldolgozása ellen.


Előny a tanulónál


Az emlékezet, akár az intelligencia, nagyrészt velünk született képesség, de fejleszthető. A kisgyermekkorban tanult versek, mondókák, énekek jó szolgálatot tesznek az emlékezet szempontjából, különösen azért, mert a több csatornán beérkező információk könnyebben és tartósabban rögzülnek. Általuk nemcsak a szöveget, hanem a ritmust és a dallamot is megjegyezzük. Ezért fordul elő az, hogy komoly emlékezetproblémákkal küzdő betegek, akik esetleg már beszélni sem tudnak, egy-egy régi dalt még képesek felidézni. Azoknak pedig, akik életük során sok időt töltenek tanulással, és a megtanult dolgokat gyakran kell felidézniük, alkalmazniuk, nagyobbak a “tartalékaik” egy memóriazavarral járó betegség esetében is.






Meghökkentő tünetek


Demenciának (szellemi hanyatlásnak) nevezik a szakemberek azt a tünetcsoportot, amely az ember emlékezetének, gondolkodásának, egész személyiségének, viselkedésének kóros megváltozását eredményezheti. Az intelligencia szerzett leépülésének is mondhatjuk. A demencia oka leggyakrabban egész agyat érintő érrendszeri megbetegedés, illetve az Alzheimer-kór. Mindössze körülbelül tíz százalékban okozza egyéb betegség, például koponyasérülés, tartós oxigénhiány, gyulladás, agydaganat vagy az agyfolyadék keringési zavara.






– A feledékenységet érzékelheti maga a beteg vagy valamely hozzátartozója – mondja dr. Urbanics Kinga pszichiáter, a Memória Alapítvány munkatársa. – Ha a beteg személyesen fordul hozzánk, akkor inkább lelki eredetű ok, többnyire depresszió húzódik meg a háttérben. Annak ugyanis nem a lehangoltság a leggyakoribb tünete, mint sokan gondolják, hanem a feledékenység. A depressziós beteg ettől szenved leginkább, hiszen ebben az állapotában a saját negatívumait nagyon erősen éli át. A szervi eredetű memóriabetegségek esetében általában a beteg hamar elveszíti rálátását saját tüneteire, vagyis a feledékenységét is elfelejti. A hozzátartozók veszik észre, hogy valami gond van, ők kísérik orvoshoz. Mi számít gondnak? Az nem, ha valaki nem találja a szemüvegét, de az már igen, ha például a hűtőszekrényben leli meg. Ételmaradékok a szennyestartóban, fél pár cipő a tányérok között, egyszerre több szoknya felvétele, ezek már olyan jelzések, amelyeket nem lehet a szórakozottság számlájára írni. Figyelmeztető jel, ha valaki eltéved a saját utcájában, ha megérkezve egy utazásról, nem tudja, hol járt, és onnan hogyan is került haza. Vagy, ha valaki nem tudja, mit olvas, írása a szavak vagy betűk elhagyása miatt egyre érthetetlenebbé válik.
Exit mobile version