Ismerd meg, hogy ne félj tõle!

A teremben, a fiatal pár szavai hallatán, egy pillanatra csend lesz.

– Azért olyan félelmetes, mert ismeretlen? – kérdezi Békési Beáta az Aktív Szülés Program pszichológusa. Mire a pár bólogatni kezd. – A félelem jelenléte természetes – mondja. – És mi épp azért vagyunk itt, hogy valamit kezdeni tudjunk ezzel az érzéssel. Szinte senki nem tudja előre, milyen a szülés. A könyvek, amelyek bemutatják az élettani folyamatot, tárgyilagosak. Nincs bennük se öröm, se kín. Nem olvasható ki belőlük, milyen a „nagy bluggy” boldogsága – ahogy egy tapasztalt édesanya fogalmazta meg annak a pillanatnak az önfeledt örömét. A könyvek hallgatnak a vérről, a vajúdás végeérhetetlennek tűnő küszködéséről is. Szinte titkolják, hogy a szülés nem illedelmes, mert gyakran hányás kíséri, izzadság és bélsár. Testnedvek, amelyek sehogy sem illenek bele a „civilizációba”, olyasmik, amiket nap mint nap jobb eltakarni.

– Nem hiszed el – mondja Éva, aki a negyedik gyermekét várja – most is rettenetesen félek. – Hogy mitől? Nehezen tudnám megmondani. Orvos vagyok, és pontosan tudom, miféle komplikációk adódhatnak. Talán ez az oka. Pedig mindhárom szülésem könnyű volt és gyors. És mégis. Valahogy tartok a vajúdástól, hogy miféle érzések fognak akkor hatalmukba keríteni. És főleg, hogy hogyan fogom én azokat „túlélni”.

Békési Beáta

Édesanya születik

Ilyenkor elemi erejű a boldogság, ahogy a kétségbeesés is. A „lánynak”, akinek eddig senkiért nem kellett felelősséget vállalnia, és aki most szülni készül, most meg kell halnia. Búcsúznia kell eddigi életétől. Ez lehet fájdalmas és örömteli vagy mindkettő egyszerre, de semmiképpen nem mondható értelmetlennek. Azért zajlik, hogy elkezdődhessen valami új, egy gyermek élete, és miközben ő világra jön, megszülethessen az édesanya. Ibolya későn ment férjhez, és már nagyon vágyott arra, hogy gyermeke szülessen. Mégis, ahogy közeledett a szülés időpontja, egyre gyakrabban hatalmasodott el rajta a félelem. Az orvosa sokszor lekezelően bánt vele, és nem értette a kérdéseit. Egyszerű kérdések voltak ezek. Például, hogy kinek kell telefonálnia, ha beindul majd a szülés.

Az orvos elmagyarázta, hogy nem őt kell majd hívni, hanem a kórházat, ő maga majd akkor érkezik, ha a méhszáj már kitágult háromujjnyira. A doktor nem érezte, hogy az egyszerű kérdések mögött, a „mi fog történni velem?” félelme állt. Válaszai nem rejtették magukban Ibolya kimondatlan kérdéseire a megoldást. A félelem így egyre csak nőtt. Közben közeledett a szülés várható időpontja, de a baba csak nem akart világra jönni. Ibolya férje már jóval korábban úgy döntött, nem lesz benn a szülésen. Az asszonyban pedig egyre erősödött az érzés, hogy egyedül maradt. Ott állt tökéletesen magányosan szemközt egy ismeretlen valamivel, amit úgy hívnak, szülés.