A félelem a készülődés része
– A nők nagyon gyakran élnek át félelmet a szülés előtt – magyarázza Békési Beáta, pszichológus, aki a program keretében külön alkalommal is foglalkozik a szülés körüli félelmek feloldásával. – Ez az érzés teljesen természetes, a reális készülődés része. Az ember ilyenkor felsorakoztatja az összes lehetőséget, amivel ebben a helyzetben találkozhat. A várandós anyák gyakran félnek a komplikációktól, a szenvedéstől, a szoptatástól, a császármetszéstől, a szülésmegindítástól, a haláltól, a kimerüléstől, az aggódás érzésétől, az infúziótól, a magánytól, a kiszolgáltatottságtól, a partner hozzáállásától, a kórházi személyzet figyelmetlenségétől, a rutintól, attól, hogy az orvos időben megérkezik-e, hogy a gyermek egészséges lesz-e, attól, hogy sikerül-e megőrizni a méltóságukat. Az volna jó, ha a szülés alatt már zavartalanul és biztonságban figyelhetnének befelé. A legtöbb nő számára azonban még ma is az orvos jelenléte jelenti a biztonságot. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy a szülés poroszos rendben, kórházban történik, és a nőgyógyász irányítja. A valóságban azonban az orvos nincs jelen a vajúdás alatt, csak a szülés utolsó szakaszában érkezik meg. Ez a körülmény azonban gyakran nem tisztázódik előre. Ilyenkor a nők jogosan kérdezik, mi fog történni velük, ha az orvos nincs velük.
Csak elvétve hallunk belső ritmus szerint zajló vajúdásról. A nő dolga még akkor is nehéz, ha minden zavaró körülményt sikerül kizárni. Hiszen a szülésről még azt sem tudjuk megmondani, mikor kezdődik el. Ma, amikor minden percünket beosztjuk, ez teljesen szokatlan helyzet. A szülés alatt azt tapasztalhatjuk meg, hogy ez a vegetatív történés erősebb nálunk, legyőzi az akaratunkat, megfog és addig tart, amíg a gyermek meg nem születik. Ha megpróbálunk kiszabadulni belőle, ha nem adjuk neki át magunkat, akkor még erősebbé válik. Sokak számára félelmetesen idegen érzés lehet az a tapasztalat, hogy kicsúszik a kezükből a kontroll, nem tudják irányítani a szavaikat és a tetteiket. Olyan hangokat adhatnak ki, amelyek nem illedelmesek és nem civilizáltak. Nagyon sokan arra törekszenek, hogy ilyenkor is kultúráltan viselkedjenek. De ez feszültséget okoz és a fájdalom érzését növelheti. A félelem feloldásának egyik eszköze az lehet, ha már jó előre igyekszünk minél többet megtudni magáról a szülésről, a kórházról, ahol szülni fogunk és arról a merőben új szerepről, ami vár ránk. Ha a félelem megfogalmazódik, akkor rajtunk kívülre kerül, szembe lehet nézni vele. A legtöbb nőnek nincsenek valódi ismeretei arról, mi vár rájuk. A tudatlanság, az információ hiánya pedig bizonytalansághoz és félelemhez vezet.
A kezdet: információgyűjtés
| Cikkünk megírása óta Orsovai Szilvia babája megszületett és egészséges |
Egy nő számára nagyon aggasztó, hogy szülés közben a legintimebb testrészével idegenek foglalkoznak majd. Ez még akkor is igaz, ha az ember maga választja a nőgyógyászát. Az orvosommal eddig összesen négyszer fél órára találkoztam, és ez nagyon kevés idő. Számomra nagyon fontos volt, hogy legyen lehetőség alternatív vajúdásra, és hogy tudjam, minden esetleges orvosi beavatkozás előtt felvilágosítanak majd, mit miért csinálnak. Még most is elbizonytalanít kissé, hogy amikor majd ott leszek, akkor tényleg úgy történnek-e a dolgok, ahogy nekem jó, és nem úgy, ahogy a személyzetnek kényelmes. Lelkileg nagyon készülök és hiszem, hogy abban a különös, módosult tudatállapotban, ami a szülés, majd képes leszek csak a feladatra koncentrálni.
Az orvosi segítség
– A mai nők számára a szülés ismeretlen élmény – véli dr. Boros Judit, szülész-nőgyógyász. – A filmekben a vajúdókat óriási szenvedés közepette ábrázolják. Sem inni, sem enni nem volt szabad, és csak a szülőágyon fekve lehetett vajúdni. Az orvosi „segítség” ilyen körülmények közepette gyakorta azt a jelentést hordozta magában, hogy a nő nem képes egyedül szülni, alkalmatlan az anyaságra. Ugyanakkor sokan még ma is azt várják el az orvostól, hogy ténykedjen, hogy cselekedjen szülés közben, és gyakran épp ezzel okoznak problémát.
–Jogos-e a félelem az orvosi beavatkozásoktól?
– Ha a segítség indokolt, és valódi vészhelyzet elhárítására szolgál, akkor nem. De tudni kell, hogy már maga a vizsgálatkor alkalmazott testhelyzet is a kiszolgáltatottság érzését kelti.
– Hogyan segíthet az orvos abban, hogy a félelemérzet csökkenjen?
– Ha az orvos nő, akkor tisztában kell lennie saját nőiségével. Ha férfi, akkor a nőkhöz való viszonyát is meg kell értenie. Ahogyan tisztában kell lennie azzal is, hogy a nők a kórházban gyakran önként elfogadják azt a kiszolgáltatottságot, amit évszázados szerepük rájuk kényszerít, de ez nem azt jelenti, hogy így jól is érzik magukat. A jó férfiorvos kellő alázattal igyekszik segíteni őket a szülésben. Szerencsés esetben eszményképe a felszabadult, saját nőiségét ismerő és kiteljesítő asszony, aki képes kifejezni a vágyait és alkalomadtán azért ki is áll. Ha az orvos így figyel a nőkre, akkor biztos, hogy nem fogja fekvő helyzetben műtét előtt meztelenül magára hagyni a páciensét, nem helyezi a vizsgálóasztalt a bejárati ajtóval szembe, és mindig tiszteletben tartja, hogy minden egyes vizsgálat alkalmával intim szférába lép be.
– A kórházi környezet mennyire generálja a félelmet?
– Lehetséges, hogy a kórházban szakmailag minden a lehető legtökéletesebben zajlik. De ha a szülő nő nem azt érzi, hogy a dolgok érte történnek, akkor nem lesz felszabadult és őszinte, nem fog beszélni a problémáiról, és elhatalmasodhat rajta a félelem. Az orvosnak sokszor lehetősége van arra, hogy beavatkozzon a szülés folyamatába, gyakran képes elindítani és leállítani azt. Bizony ezzel a hatalommal vissza is lehet élni. A mai egészségügy nem mindig betegcentrikus. Sokszor a rutin irányít. Az orvosnak pedig azt kell megindokolnia a munkahelyén, miért tér el a bejáratott rendtől. Ez gyakran összeütközésekkel ját, amit nem minden orvos vállal. A szülő nőknek azonban tudniuk kell, a betegjogi törvény sokféle jogot biztosít számárukra. Az orvos köteles őket tájékoztatni arról, milyen beavatkozásokat kell elszenvedniük és miért. Joguk van kérdezni és ahhoz is, hogy visszautasítsanak bizonyos beavatkozásokat.
– A félelem érzése befolyásolja-e a szülés lefolyását?
– Gyakran lelassítja a szülést. Sőt, azok az anyák, akik kezdettől fogva nagyon erősen félnek a szüléstől, „elintézik” – persze, nem tudatosan – hogy a vajúdás császármetszéssel fejeződjön be. A félelem olyan erős lehet, hogy a nő ki akar ebből a helyzetből szállni, és a testi folyamatok ebben a segítségére lesznek. A szövődményes szülések hátterében is gyakran a félelem áll. Természetesen ez nem mindig igaz, de a pszichés tényezőknek óriási szerepük van. Ezért fontos, hogy azokat az akadályokat, amelyek a szülés folyamatát hátráltatják, elgördítsük, hogy a nő szorongások nélkül, békében hozhassa világra gyermekét.
A csend ereje
| Boldizsár Ildikó |
– Most harminckilenc évesen ugyanúgy aggódom – mondja – mint először. Arra jöttem rá, hogy nekem úgy lesz jó, ha nők között szülhetek, ezért kerestem női nőgyógyászt. Abban, hogy a saját utamat megtaláljam, a mesék is segítettek. Hamupipőke története például a klasszikus női feladatokra tanít. Arra, hogy rendet kell teremteni magunkban és magunk körül. Ő az, akinek szét kell válogatnia az összekeveredett magokat. A vad hattyúk meséjében például a boszorkány által elvarázsolt hét testvért a későn született lánynak kell megváltania.
Ehhez azonban próbákat kell kiállnia, csalánból vagy csillagvirágból kell inget varrnia nekik, méghozzá úgy, hogy közben nem szólalhat meg. A királyfi közben meglátja, és beleszeret, de ezután is csöndben kell maradnia. A mese jelentése az, hogy ahhoz, hogy az állatiból valami emberi születhessen, csöndre, befelé fordulásra, megtisztulásra, és türelemre van szükség. A mese áttételesen megfogalmazza a nő szülés körüli szorongását, de arra is megtanít, hogy ha tisztában vagyunk önmagunkkal, ha képesek vagyunk bízni a saját erőnkben, akkor ezt az érzést fel lehet oldani. Az emberi nagyon nehezen születik meg, és az egyetlen, ami segíthet, az a csönd és a befelé fordulás.