Vigyázz! Kész! Rajtam múlik

Hulej Emese | 2002. Szeptember 18.
Jaj, ne mondd, hogy nem érsz rá, azt hiszed, nekem több idõm van?! Mégis csinálom. Mit mondasz...? csak nem képzeled, hogy bárki is azért megy oda, hogy téged bámuljon! Ugyan! Ilyesmivel ne törõdj!




Még valami, ha másnap izomlázad lenne, hát eszedbe ne jusson kipihenni! Kutyaharapást szőrivel! Akkor holnap!

Három lány. Egy szőke, egy barna, a harmadik meg most éppen vörös, de volt már fekete is. A játszótérnél találkoznak fél hétkor, aztán elindulnak futni. Egyszerre mozognak, hosszú copfjaik ugyanabban az ütemben lengenek egyik vállukról a másikra.

Már senki sem bámulja meg őket, a csodabogárság kora lejárt. Legfeljebb az ilyesfajta esztétikára olyannyira fogékony férfiak fordulnak utánuk, és elmerengenek… biztosan a sport szépségeiről.

Igazán mély hatású kezelések

Észrevették? Bizony-bizony egyre többen vagyunk. Tódulunk a sportcentrumokba, edzőtermekbe, uszodákba, ülünk kerékpárra, vagy vesszük fel a futócipőt. Figyelünk arra, mit eszünk, hogy hol hogyan érezzük magunkat, bátrabban megfogalmazzuk magunknak is, ha segítségre, akár lelki segítségre van szükségünk.





Mert az is jó, amikor az ember lányát masszírozzák, haját színezik, arcát kenegetik, körmét fényesítik, de mégiscsak azok az igazán “mély hatású” készítmények, amikor mi teszünk valamit magunkért. Amikor legyőzzük a félelmet, a lustaságot, a légszomjat és a nehézségi erőt. Amikor ráérzünk arra, hogy ha többet törődünk magunkkal, többet tudunk majd törődni azokkal, akik velünk, körülöttünk élnek.

Árulkodó dolog, hogy manapság mi számít trendi sportnak. Kitalálják? Megmondom: a futás és a kerékpározás. Tíz éve ezt senki sem gondolta volna. Pedig így van. Ezek ugyanis a legjobban illeszkednek az elfoglalt emberek, így a nők napirendjébe is, nem kell hozzájuk utazni, termet bérelni, eszközöket és társakat keresni. Mindkettő a belső szükséglet sportja, nem a villogásé.

Nők a szigeten

Palkovics Nórával nagyon közel lakunk egymáshoz, mégis a Margitszigeten “futottunk össze” először. Egy éve már, hogy az ottani futóklub tagjaként rója a szigetköröket, éppen a húsz kilométer körüli félmaratonira készül.

– Télen a legizgalmasabb, amikor reggel nyolcra jövök, mínusz tíz fok van, és nem tudom elképzelni, hogy fogok én itt rohangászni ilyen időben. Aztán valahogy mindig sikerül. A délutáni edzések után fél kilenc is van, mire hazaérek, de azt vettem észre, hogy a testi fáradság lelki, szellemi felfrissüléssel jár, éjfélig is képes vagyok tanulni olyankor.





Nóra főiskolára jár, Brigi, aki szintén a félmaratonira készül, bankban dolgozik. Magda főnővér volt egy kórházban, és ötvennyolc évesen jött először, méghozzá úgy, hogy köszöni szépen, ő csak gyalogolni akar. Hagyták. Azóta fut.

Én a hétfő délutáni edzésen jártam, ahol még a hétvégi bankok közti tekeverseny, a felvonulás az Andrássy úton, meg a nagyfiú hazaérkezése volt a téma. Az öltözői élet külön fejezet, ahol valaki szilvát osztogat, a másik lelki segélyt, megint más egy jó burkoló telefonszámát. Tudják, van annak varázsa, ahogy a közös erőfeszítés közösséget formál.
Ilyen futóklub húsz helyen működik az országban, valamikor az AVON hozta létre ezeket, de most már az Országos Egészségfejlesztési Központhoz tartoznak, azon belül is Monspart Saroltához.

– Minden családban a nőt kell elérni, erre már régen rájöttünk! Ha neki nem az a fontos, hogy minden hétvégén kimossa az összes függönyt, hanem, hogy együtt sportoljon, kiránduljon a család, akkor a gyerekeknek is ez lesz a fontos. A gyerekorvosok állítják, hogy az életmód-szokások több mint fele hatéves kor előtt alakul ki.

– Most a függönymosás vagy a sport áll jobban nálunk?
– A helyzet egyre jobb! Méghozzá nemcsak a versenyeken, ahol nemzetközi szinten és a régión belül is kiemelkedően sok a résztvevő, de itt a szigeten is látható a változás. Régen kevesebben futottak, és tízből kilenc férfi volt. Ma öt-öt az arány, és nagyon sokszor azt látom, hogy párok futnak együtt. Vidéken is egyre több a helyi kezdeményezés és a rátermett ember. Márpedig sok múlik azon, hogyha valaki elmegy valahová sportolni, ott hogyan fogadják, biztatják-e, segítik-e, jut-e sikerélményhez. Tarpán például, amely egy kis falu, a körzeti orvos asszisztense vezeti a futóklubot. Megnyerte maga mellé a boltosnőt és a gyógyszerésznőt. Huszonhatan vannak, és már az a sikk, ha közéjük tartozik valaki.

– Sokan az első lépés előtt toporognak. Már megfogalmazódott bennük, hogy szeretnének sportolni, de félnek az áraktól vagy az elegáns helyektől.
– Nem kell elegáns helyre menni, azt kell megtalálni, ami neki való. Ismerek a belvárosban remek aerobiktermet, ahová havonta ezerötszáz forintért lehet járni. A futás nagyon jó, de nem mindenkinek való. Akinek gondja van a lábával, vagy lelkileg nem tűri a monotonitást, az keressen mást! Mi segítünk mindenkinek, aki hozzánk fordul.
Exit mobile version