Most a tv2 legnagyobb műsorbeszállítója, minden vasárnap vezeti az egyik sikeres magazint, a Naplót, és az ő cége gyártja a jelenlegi legnagyobb őrületet, a Big Brother címen futó valóságshow-t.
– Jól nézel ki. Feszít a büszkeség.
– Tényleg büszke vagyok. Vannak dolgok, amelyekben kódolva ott a siker, amelyekkel nem lehet elbukni. Ilyen a Big Brother is. De azért mindenki félt. Annak ellenére, hogy huszonkét országban tarolt, és irgalmatlan nézettségeket hozott, azért ez itt mégiscsak Magyarország. Mások vagyunk, máshogy nézünk tévét. Persze gondoltam, hogy nem lesz baj, de az adás előtti hetekben izgultam, és ideges voltam.
– Azt is mondtad, “vérfagyasztó” volt a tárgyalás, amelyen megszereztétek a műsor jogait.
– Benne voltam a tv2-t képviselő csapatban a tárgyalások során. Ezt a műsort az RTL Klub is nagyon akarta magának. Egy utolsó csatában, egy szoros versenytárgyaláson dőlt el, hogy miénk a Big Brother.
– Élvezed a küzdelmet?
– Egyrészt élvezem, másrészt pedig a televízióban az a jó, ami a rossz is: mindennap reprodukálnod kell önmagad. Most jól érzem magam a bőrömben, mert a Big Brothernek, amelyet különösen szeretek – és minden más műsornak is, amelyekhez közöm van –, nagy a nézettsége. De ha tévézik az ember, nem tud beleülni a sikerbe. Feláll a hátamon a szőr, ha valaki – különösen ebben szakmában – azt mondja, révbe értem. Borzalmas lehet, ha valaki révbe ér, ráadásul nálunk huszonnégy óra alatt a feje tetejére állhatnak a dolgok.
– Hogy bírod ezt a fajta nyomást?
– Imádom. Az a fajta ember vagyok, aki, ha nincs csúcsra járatva, unatkozik. Persze, nagyon szeretek otthon lenni a családommal, de akkor is csak úgy érzem magam jól, ha közben pörög az agyam, és be van kapcsolva a mobilom. Nagyon sokszor megtörténik, hogy rettentően későn végzek a munkával, és utána még egy kicsit elmegyek bulizni. De nem azért, hogy levezessem a munka feszültségét, hanem, mert úgy érzem, még nincs vége a napnak.
– Közismert bulista vagy.
– Semmit nem tudok félig csinálni. Ha kedvem van hozzá, akkor nem tudok csak kicsit bulizni. Nem tudok meginni csak egy pohár sört három óra alatt. Ha bulizom, akkor nagyon bulizom, ha dolgozom, akkor nagyon dolgozom. Ha belelendülök az éjszakába, hajlamos vagyok elmenni három-négy helyre, és ha valahová elsőként érkezem, nemritkán utolsóként távozom.
– Mindig ilyen hőfokon üzemelsz?
– Nem bírok sokáig egy helyben ülni. Örökmozgó vagyok. Biztos ez a rövid élet titka.
– Otthon hogy tudják ezt elviselni?
– Ismernek. A feleségemmel nagyon régóta vagyunk együtt, és tudja, akkor érzem jól magam, ha azt csinálom és úgy, ahogy én szeretem. Hiába gondolná, hogy az lenne a jó, ha sokat látna otthon – tudná, hogy akkor nem lennék ilyen szórakoztató figura.