Nagy Testvér, motoron – II. rész

Bus István | 2002. Szeptember 25.

– Láttam az udvaron a motorodat. Tényleg használod?
– Folyamatosan. Mostanában – lehet, hogy meghibbantam –, elkezdtem ejtőernyőzni is. Gyerekkoromban, amikor volt még Magyar Honvédelmi Szövetség, jelentkeztem ejtőernyőzni. De ott kiszórtak az alkalmasságin, merthogy szemüveges vagyok.


– Pedig az még praktikus is, ha ugrasz…
– Viszont azt mondta az MHSZ, hogy ne legyek ejtőernyős, hanem inkább repülőgép-modellező.


– Az meg aztán tényleg ugyanolyan…
– Rólam tudni kell, hogy ha két darab alkatrészt össze kell illeszteni, attól én megőrülök. Nem bírom a pepecsmunkát. Baltával szeretek faragni. Viszont bennem volt a kíváncsiság, aztán a közelmúltban ugrottam egy tandemet,– tudod, amikor össze vagy tapadva valakivel –, és nagyon megtetszett.

– De miért?
– Állati jó zuhanni. Őrületesen jó. Olyan, mint motorral nagyon gyorsan menni. Közhelyes, amit mondok, de van az egészben egy végtelen szabadságérzet.

– Alighanem megrekedtél a kamaszkorodnál.

– Annak ellenére, hogy komoly céget vezetek, sok ember munkahelyéről gondoskodom, nem tartom magam igazán felnőtt embernek. Szerintem nem kell kockafejűnek lenni ahhoz, ha nagyobb rajtam a felelősség.

– A munkád során hallgatsz valakire, vagy teljesen öntörvényű vagy?

– Hallgatok. Az a típus vagyok, hogy ha valakinek valamit köszönhetek, azt képtelen vagyok elfelejteni. Sokan segítették a pályámat.

– Próbáltak már megváltoztatni?

– Folyamatosan.

– A szemöldököddel nem akartak kezdeni valamit?

– Összenőtt a szemöldököm, de engem soha nem zavart, és eszem ágában sincs ezzel foglalkozni. Ha az embernek van hibája – és ez lehet, hogy hiba –, azt fel lehet vállalni. Nem kell a tökéletességre törekedni. Ha szeret az emberek egy része, akkor azért szeret, mert azt gondolják, hogy ez a fickó olyan, mintha itt élne a szomszédomban.

– Minden sikerült eddig, amit elterveztél?

– Voltak az életemben kudarcok. Nem is kicsik. Ha viszont sikeres vagyok, az a kontroll miatt van. Fontos, hogy legyen önkontrollod; hogy odafigyeljenek rád a szülők, a feleség, a barátok-barátnők. Akik figyelmeztetnek: vigyázz, mert rossz irányba haladsz! A tévé személyiségromboló is lehet. Legfőképpen, ha valaki képernyőn van.

– Mit értesz ezen?

– Azt, hogy sok olyan kollegát ismerek, aki valaha nagyon jó barátom volt, és ma már “csak” kollégám. Mert megjelent a képernyőn, és egy idő után elhitte, hogy ő a sztár. Holott nem. Ő mindössze egy ember, akinek az a szerencséje, hogy mindennap jelen van a családok életében, de ettől ő még nem válik különlegessé.

– Most tényleg a csúcson vagytok. A Big Brothernél mikor durrant el az első pezsgő?

– Még nem pukkant pezsgő. Mire ez a cikk megjelenik, addigra már túl leszünk egy utcabálon, ahol megünnepeljük a show-t.

– Renátó és Évi románca éppen a Napló végére érte el tetőfokát egy forró szexjelenettel. Sokan azt mondják, hogy az időzítés nem véletlen – másnap indult ugyanis a konkurens csatorna konkurens valóságshowja.
– Felmerülhet a nézőkben, hogy nincsenek véletlenek, de egy dolgot tudni kell: a licensz megtiltja, hogy a műsor beépített embereket használjon. Ennek egyszerű oka van, nincs rá szükség. Másodsorban pedig ott van például Évi és Renátó. Ők minimum Oscar-díjasok lennének, ha színészkednének. A szex előtti párbeszédhez Quentin Tarantino kellett volna, hogy megírja és megrendezze. Döbbenetes volt: “Jössz az ágyba?” “Jövök.” Hogy ez éppen akkor történt, amikor ment a Napló, véletlen. Menet közben, két felkonferálás között szóltak a kollégák, hogy elkezdődött az első szex a Big Brotherben. Kirohantam a vezérlőbe, és ott már élesben követtük Évi és Renátó produkcióját.

– Kiült a széles mosoly az arcodra?

– Nem számítottam arra, hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezik. Sok helyen szexuális légyott nélkül ment le a Big Brother. Az országok kilencvenkilenc százalékában az első héten nem volt ilyen aktus. Svájcban – ki gondolná róluk? – volt, de nem ennyire heves.

– A publicisták nemhogy kritizálják, de a földbe döngölik a Big Brothert. Hogy viseled?
– Lassan tíz éve dolgozom a médiában, és soha nem foglalkoztam azzal, hogy mit szólnak majd hozzám a publicisták. Nem azt mondom, hogy kéjes örömmel tölt el, amikor fanyalognak, de hidegen hagy. Egy idő után azért észre lehet venni, hogy ha valamelyik műsor népszerű, a vezetője pedig sikeres, akkor az illető megkerülhetetlen. És azok, akik korábban kígyót-békát kiabáltak, hirtelen keresni kezdik az ember társaságát.


– Mi jöhet a tévében a Big Brother után?
– A Big Brother óta a televíziózásban van egy kis űr. Nagyon nehéz utána újat kitalálni.


– Próbáld meg!
– Dolgozom is valamin. Szeretnék egy olyan műsort, olyan licenszet kifejleszteni, hogy azt külföldre is el tudjuk adni. Ez az én titkos, nagy vágyam.

Exit mobile version