Meghátrálás?

Dr. Vekerdy Tamás | 2002. November 06.
Mivel Svájcban élek, kissé megkésve jutott kezembe a Nõk Lapja ez évi, április 30-i, 18. száma. Megdöbbenve olvastam a "Csóró Csepeliék" címû írást, s döbbenetem még nagyobb volt az ön válaszán.




Egy anya egyedül neveli gyermekét, akinek a napi szükséges dolgokat is nehéz megteremtenie, így anyagi helyzete nem engedi meg az 1400 forintos színházjegyet. A magát pedagógusnak képzelő osztályfőnök erre “csóró Csepeli”-nek nevezi az anyagilag hátrányos helyzetű gyermeket! Az anya öntől kér segítséget.

Ezután ön, a válaszában azt tanácsolja, hogy hozza el a gyermeket ebből az iskolából! A pedagógus meg önkényeskedjen tovább azokon a tanulókon, akiknek anyagi helyzete nem felel meg az ő elképzeléseinek? Bocsásson meg, ha megkérdezem, milyen pszichológia ez, milyen pszichológiai tanácsadás ez? Önnek el kellett volna mennie akár az oktatásügyi miniszterhez is (vagy írnia kellett volna), hogy az ilyen önkényeskedő, igazságtalan, a gyermek lelkébe gázoló pedagógust azonnal felelősségre vonják.

De ha az ön tanácsára mindenki meghátrál, akit igazságtalanság ér, akkor a jövő generáció szegényebb, “csóróbb” része esetleg mély lelki sérüléssel fejezi be az iskoláit. Ebből aztán egy előny marad, hogy a pszichológus soha nem lesz munkanélküli!
Exit mobile version