A mi gyerekünk
– Azt szeretném, ha elfogadnák a fiamat – fogalmazott az egyik édesanya. – Hiszen remek gyerek. Nem háromfejű, nem szörnyeteg, ugyanolyan fiú, mint a többi. Jól nevelt, szép fiatalember. Amíg meg nem tudta, hogy meleg, a szomszédasszony mindig őt állította példaképül a gyereke elé: “Látod, az István, milyen szófogadó, szorgalmas fiú, felvették az egyetemre is!” A férjemmel megbeszéltük a dolgot, de nekem ez nem elég. Érzem, hogy csak akkor könnyebbülök meg, ha idegeneknek is elmondhatom.
– Egyedül neveltem a két fiamat, őszinte, szeretetteljes légkörben. Egyik nap takarítani akartam a nagyobbik szobájában, és megakadt a szemem egy újságon. “Mások” – ez volt a címe. Belelapoztam, és belém nyilallt a felismerés: a fiam homoszexuális. Azonnal felhívtam a barátnőmet. Ő nyugtatgatott, hogy most ne magammal foglalkozzam, hanem gondoljak arra a “szegény” gyerekre. Közben hazajött a lánya, neki is elpanaszoltuk a dolgot. Na és?, vonta meg a vállát. Mi eddig is tudtuk, mégis szeretjük. Megdöbbentem. Ilyen egyszerű volna? Egy hétig halasztgattam a beszélgetést. Rémálom volt az a néhány nap. Emlékszem, valaki az aluljáróban Cserháti Zsuzsa számát játszotta, és amikor odaért, hogy “drága kisfiam”, sírva fakadtam. Végül nem bírtam tovább, meghívtam Danit vacsorázni.
Mama, te tudod?, ez volt az első kérdése. Bólintottam. Mintha egy kő esett volna le a szívemről. Dani bevallotta, hogy mióta az eszét tudja, a saját neméhez vonzódik. Neki ez a természetes. De ne aggódjak, az öccsénél ennek semmi jelét sem látja. Megegyeztünk, hogy a nagymamát megkíméljük. Csak felzaklatná magát. Azóta magától értetődően kezelem a fiam homoszexualitását, elfogadtam és megszerettem az élettársát is. Ahol és amikor csak tudom, igyekszem mindenkit meggyőzni a melegek elfogadásáról. Főleg a szülőknek szeretnék segíteni. Ezért hoztam létre, két másik anyukával összefogva, ezt a fórumot.
Csak szex?
– Csak nekünk sokkal nehezebb – állítja Mercédesz. – Magyarországon nagyon szűk az a kör, amelyből választani lehet. Lemegyek egy helyre, és mindig ugyanazokat az embereket találom. Nők, akik eleve pletykásak, kevesen is vannak, és mindenki tud mindenkiről mindent. A másik baj az, hogy legtöbben nem is merik felvállalni a hajlamukat. Ehhez nagy bátorság kell.
Mercédesz másodéves egyetemista, élt már Londonban is, de mindig hazahúzta a szíve. Most mégis inkább vissza szeretne menni. Úgy érzi, ott több esélye lenne megtalálni a boldogságot. Néha még lejár a meleg bárokba, meséli, de mindig csak újabb csalódások várják. Vannak lányok, akik csak azért kezdenek ki vele, mert ki akarják próbálni, milyen lehet egy nővel szeretkezni, később pedig durván kidobják. Ez nagyon tud fájni. Ma egyébként is divat a leszbikusság. Sok lány azért jár a barátjával ilyen helyekre, hogy lányokkal csókolózzanak. Ez tetszik a fiúknak, ők meg vagánynak érzik magukat tőle. Mercédesz szerint a homoszexuális férfiaknak sokkal több a lehetőségük ismerkedni, szórakozni, mint a nőknek. Jobban össze is tartanak. Talán azért, mert a férfiak homoszexualitását kevésbé fogadja el a társadalom, mint a nőkét.