Hát azon, hogy egyeseknek a mellnagyobbító műtét az igazi ajándék? Vagy hogy van, aki fehér karácsony helyett a trópusi melegben, rövidnadrágos Mikulások között ünnepel? Változnak a karácsonyi szokásaink, ám, bárhogyan töltjük is, az ünnep remélhetőleg mindannyiunknak örömöket tartogat.
Kukoricafüzér és angyaltorta
– Ma már bármi megvásárolható otthonunk díszbe öltöztetéséhez, de az árak meglehetősen borsosak, így a szerényebb pénztárcájúak rákényszerülnek a kreativitásra – vélekedik Munián Tímea lakberendező. – A lehetőségek végtelenek, tavaly például pattogatott kukoricát fűztem föl hosszú láncokba, és azzal ékesítettem a fenyőfámat. Ausztriában láttam egy karácsonyfa-szépségversenyt, volt, aki csipkével, volt, aki hurkával dekorálta a fáját. Idén saját készítésű, vörös bársony masnikat aggatok majd a karácsonyfámra, a vacsorát pedig a saját festésű terítőre tálalom. Az ajándék csomagolására szintén odafigyelek, a családunkban már hagyomány, hogy mindenki más stílusban csomagol, így könnyebben megismerjük, kitől kaptuk.
| Kochné Danica |
Néhány évtizeddel ezelőtt a fenyőfát aranyra festett dió, piros alma, s házi főzésű szaloncukor díszítette, később divatba jöttek a finom, törékeny üvegből készített gömbök, figurák. A nyolcvanas években jó pénzért már ezüstfenyőt is lehetett vásárolni, később a környezetükért aggódók inkább cserepes fenyőt vettek, s ha túlélte a fa az ünnepeket, kiültették a kertbe. Ma már visszaváltható, cserepes fenyőhöz is hozzájuthatunk, ha idejében észbe kapunk – ennek előnye, hogy az ünnepek után “visszaválthatjuk”, és a fenyő visszakerül természetes élőhelyére. A kilencvenes években, Nyugatról jött be az a szokás, hogy a fenyőt egyszínű (például csak arany, csak piros, csak kék stb.) díszekkel dekorálták, és aki megengedhette magának, minden évben más színű fát állított.
Tovább a második részhez >>