Örök ünnep, új szokások

Fejős Éva | 2002. December 18.
Csodálkoznak, ha azt mondom, a karácsonyi ajándékot nem a Jézuska, hanem a hótündér hozza? És azon, hogy sokan szeretnének Szenteste a barátokkal is találkozni, bulizni?

Hát azon, hogy egyeseknek a mellnagyobbító műtét az igazi ajándék? Vagy hogy van, aki fehér karácsony helyett a trópusi melegben, rövidnadrágos Mikulások között ünnepel? Változnak a karácsonyi szokásaink, ám, bárhogyan töltjük is, az ünnep remélhetőleg mindannyiunknak örömöket tartogat.






Kukoricafüzér és angyaltorta

– Ma már bármi megvásárolható otthonunk díszbe öltöztetéséhez, de az árak meglehetősen borsosak, így a szerényebb pénztárcájúak rákényszerülnek a kreativitásra – vélekedik Munián Tímea lakberendező. – A lehetőségek végtelenek, tavaly például pattogatott kukoricát fűztem föl hosszú láncokba, és azzal ékesítettem a fenyőfámat. Ausztriában láttam egy karácsonyfa-szépségversenyt, volt, aki csipkével, volt, aki hurkával dekorálta a fáját. Idén saját készítésű, vörös bársony masnikat aggatok majd a karácsonyfámra, a vacsorát pedig a saját festésű terítőre tálalom. Az ajándék csomagolására szintén odafigyelek, a családunkban már hagyomány, hogy mindenki más stílusban csomagol, így könnyebben megismerjük, kitől kaptuk.







Kochné Danica
– A legtöbb családban már nem sütnek, kényelmesebb megrendelni és hazavinni a karácsonyi finomságokat. Manapság a vásárlók egyre inkább az egyedi, különleges süteményeket keresik – mondja Kochné Danica, a Koch cukrászda tulajdonosa, mestercukrász. – Nagy sikere van így karácsony tájékán az angyalka alakú tortáknak, a csillag-, üstökös- vagy harangformájú kalácsoknak. A legnépszerűbb még mindig a bejgli, ezt egyre többen keresik csokoládés, marcipános, gyümölcsős ízekben, fonott vagy koszorú formában. Egészen különleges a háromízű bejgli, ebben egy szeleten belül megtalálható a mák, a dió és a gesztenye. Nem könnyű elkészíteni, de nagyon mutatós és finom.






Fenyőfa arany dióval


Néhány évtizeddel ezelőtt a fenyőfát aranyra festett dió, piros alma, s házi főzésű szaloncukor díszítette, később divatba jöttek a finom, törékeny üvegből készített gömbök, figurák. A nyolcvanas években jó pénzért már ezüstfenyőt is lehetett vásárolni, később a környezetükért aggódók inkább cserepes fenyőt vettek, s ha túlélte a fa az ünnepeket, kiültették a kertbe. Ma már visszaváltható, cserepes fenyőhöz is hozzájuthatunk, ha idejében észbe kapunk – ennek előnye, hogy az ünnepek után “visszaválthatjuk”, és a fenyő visszakerül természetes élőhelyére. A kilencvenes években, Nyugatról jött be az a szokás, hogy a fenyőt egyszínű (például csak arany, csak piros, csak kék stb.) díszekkel dekorálták, és aki megengedhette magának, minden évben más színű fát állított.

Tovább a második részhez >>
Exit mobile version