Hová tűntek az avarok, hol vannak az Európát dúló vikingek nyomai, miként veszett nyoma néhány száz évre több tucat virágzó városnak, hogy aztán ismét előkerüljenek? Heribert Illig Kitalált középkor című könyve szerint egyszerűen ezért, mert háromszáz évet beleírtak a történelembe. A hatszáz negyven és kilencszáztizenkettő közötti korszak puszta fikció, Nagy Károly kitalált személy volt, csatáival, a róla szóló krónikákkal, mondákkal, és hőskölteményekkel valamint az egész általunk ismert frank birodalommal egyetemben.
Nem célom, még kevésbé feladatom részletesen ismertetni azokat a régészeti, építészeti, kulturális-, had- és gazdaságtörténeti érveket, amiket a szerző felsorol állításai igazolására. Nem vagyok gyakorló történész, a lap olvasóinak zöme ezt szintén nem mondhatja el magáról, azok közül pedig, akik a történelemmel behatóbban foglalkoznak, és válaszoltak a kérdésemre még Párdányi Miklós tanár úr véleménye tekinthető a legszalonképesebbnek. A történelem tudományok vaskalaposnak nem mondható doktora, (aki annak idején többször elkövette azt a hibát, hogy engem is átengedett a vizsgáin) – először is leszögezte: nem olvasta az említett művet.
Bár nem ígéri, hogy hamarosan pótolni fogja ezt a hiányosságát, azt viszont így is nyugodt szívvel kijelenheti, hogy egy ekkora svindlihez annyi dokumentumot kellett volna egymással keresztbe-kasul egyeztetni, olyan átfogó és tökéletesen szervezett egész Európát behálózó hibátlan akcióra lett volna szükség, ami gyakorlatilag nem kivitelezhető. Tény, hogy a középkor korai szakasza a hamisítók virágkorának számít, ám ilyen összefüggő rendszert nem hozhattak létre az egymással gyakran homlokegyenest ellentétes érdekű európai hatalmasságok írnokai.
Középkori manipuláció
Őt már eleve arra kértem, hogy csak röviden fejtse ki, miért valószínűtlen a betoldott háromszáz év elmélete, inkább arról beszéljünk, vajon nagyobb biztonsággal jelenthetjük-e ki ma, hogy tudjuk, mi történik a világban.
Tamás szerint tény, hogy abban az időszakban, amikor az írás tudománya gyakorlatilag egyházi privilégium, az írásbeliség pedig egészen a középkor virágzó szakaszáig kizárólag a latin nyelvet értők kiváltsága volt, a mainál sokkal erőteljesebben lehetett befolyásolni az írásos dokumentumok tartalmát. Viszont még ekkor sem füllenthette egy hadvezér, hogy győzött a csatában, ahol a valóságban elverték, mint a kétfenekű dobot, mert az ilyesmi azért akkoriban is kiderült.
A dokumentumokat másoló szerzetesek feladatot hajtottak végre, nagy pontossággal kellett kézzel sokszorosítaniuk az előttük fekvő kódexet, világi, vagy vallásos tárgyú irományt. A nyilvánvaló túlzásokat többnyire transzcendens események kapcsán vetették papírra – tette hozzá Tamás. Például Szent László legendáját, aki rácsapott a sziklára, és ezzel létrehozta a Tordai hasadékot.