Csábítók és gondoskodók

csak a habitusunktól és a pillanatnyi helyzetünktől függ, hogy éppen melyik mutatkozik meg erősebben. Egy évszázaddal ezelőtt még nagyon markáns vélemények születtek a női “típusokról”. Otto Wininger például a Nem és jellem című művében ellentétbe állítja az “anyatípust” és a “rossz nő” típusát, mint a két végletet. Márquez Száz év magányában kicsit másként jelenik meg az anya és a szerető típusa, hiszen mindketten szerethetők, önzetlenek és odaadók: Ursula, az anya a biztonság saját gyermekei, unokái és az egész család számára, törékeny alkata ellenére nagy erővel képes védelmezni az övéit. Pilar, a másik hősnő viszont az önzetlen szerető, aki igazi élvezetből adja oda magát, s mellette minden férfi valóban férfinak érezheti magát. Talán megkockáztatható a kijelentés, hogy manapság sokan azt tartják szerencsésnek, ha egy-egy nőben mindkét szerep megjelenik “megfelelő” arányban – persze, hogy mi a megfelelő, azt ki-ki maga ítéli meg…

– Klasszikusan anyatípusú, aki azt tartja a nőiség egyik legfontosabb jegyének, hogy gondoskodik arról, akit szeret. Igyekszik ellátni, maximális biztonságot, szeretetet, odafigyelést adni – mondja lapunk pszichológus szakértője. – A szeretőtípus mindezt nem feltétlenül akarja nyújtani, legalábbis nem a saját érdekei hátrányára. Előnyben részesíti azokat a kapcsolatokat, amelyekben nőiessége kerülhet előtérbe, a párjával egyenrangú partneri viszonyt alakít ki. Az anyatípusú nő képes lemondani saját érdekeiről, ezzel szemben a szeretőtípusú nő nem hagyja túlságosan háttérbe szorulni azokat. Az anyatípusú nő szeretetet, bizalmat, elfogadást keres, a szeretőtípusnál meghatározó a bizalmatlanság, a félelem az elköteleződéstől, a kiszolgáltatottságtól. Ezeket az alapkaraktereket nem lehet megváltoztatni, de a legtöbb esetben nincs is erre szükség, hiszen a legtöbb nő nem tiszta típus, a két karakter keveredik bennük. Ezért aztán képesek elfogadóak lenni, de ki tudják védeni a kiszolgáltatott, alárendelt viszonyokat. Ez azért is előnyös, mert a férfiak a két típus keverékét keresik. Hosszú távon a nyugalmat részesítik előnyben, ezért az anyatípust választják, de az érdeklődésüket egy szeretőtípusú nő kelti fel.





A törődés természetes női ösztön

– Azt hiszem, e tulajdonságomat édesanyámtól örököltem, aki a gondoskodás tökéletes példája volt számomra – mondja Bene Edina egyetemista. – A párkapcsolataimban ritkán tudom elengedni magam, mindig marad bennem egy görcs, hogy vajon a kedvesem tökéletesen érzi-e magát a velem töltött pillanatokban. Nem számít, hogy én mit szeretnék, csak neki legyen jó, mert így én is jól érzem magam. Sokat aggódóm a szeretteimért, kortól függetlenül – nem esett-e valami baja, csak meg ne fázzon, vagy talált-e megoldást egy problémára. Volt már fiatalabb barátom – nem volt nagy a korkülönbség köztünk, de az a néhány év sokat számított. Ő tizennyolc éves volt, én már egyetemista. Végigizgultam vele az érettségit, noszogattam, hogy tanuljon tovább.

A mostani barátomat is kényeztetem. Ez mindkettőnknek ideális helyzet: én örülök, hogy mindezt igényli, és ő is igyekszik mindenben kedvemre tenni. Eddig a tanulást félvállról vette, de mivel én szorgalmas vagyok, kicsit “belehúzott”. Bátorításul készítettem neki egy tanszercsomagot. Tettem bele füzetet, a parfümömmel illatosítva; vekkert, hogy ne aludjon el; sőt, még egy gyertyát is, hogy ha nem lenne áram a lakásban, akkor is tudjon tanulni.





Szerintem ez a törődés természetes női ösztön, amely automatikusan előjön, ha szeretünk valakit. Tudom, hogy a túlzott aggodalmaskodás néha elviselhetetlen, de őszintén, a szívemből jön. Én sem szeretem, ha anyáskodnak felettem, de nagyon jólesik a gondoskodás, ha valaki figyel rám. Volt időm magamba nézni, amikor egyedül voltam, megtanultam elfogadni ezt a tulajdonságomat, és ha szükséges, ironikusan szemlélni. Hiszen akkor lehetek csak boldog, ha tisztában vagyok önmagammal.
Csábítók és gondoskodók… – II. rész>>