Függetlenül, saját játékszabályokkal
– Egyszer én is férjnél voltam. Tőle született a lányom, akit egyedül nevelek – meséli Andrea. – Évekig együtt éltem egy görög férfival, kiköltöztem hozzá, befektettem az üzleteibe a maradék pénzem, és nem tudom, melyik történeten “buktam” nagyobbat. Talán a görög kalandon, hiszen arra is ráment néhány millióm, ráadásul elveszett a kint töltött idő is. Kereskedelmi főiskolát végeztem, amíg én odakinn játszottam a balkáni feleséget, volt évfolyamtársaim itthon karriert építettek, haladtak előre. Nekem viszont minden hazai kapcsolatom megszakadt, kiestem a szakmából, mire hazaértem, kezdhettem az egészet nulláról.
Azt mondogatom a lányomnak, hogy soha ne szolgáltassa ki magát egyetlen férfinak se! Én akkor hibáztam a legnagyobbat, amikor főztem, mostam, takarítottam, mindenben kerestem a bamba pasi kedvét, beleértve az ágyat is. Nem vagyok szégyenlős, szeretem a szexet, de nem mindig akkor és úgy, ahogy volt élettársaim épp elvárták tőlem. Főleg úgy nem, hogy még nekem kelljen hálásnak lenni, ha néha rám is néz a sok futó kaland közben. Rá kellett jönnöm, hogy amint egy férfi megkapja, amit akart, azonnal más után szalad. Olyanok, mint a vadász a lesen. Amíg cserkésznek, mindent megtesznek, hogy elkapják a vadat, de miután “elejtették”, nem érdekli őket. Új zsákmány kell.
Negyvenéves vagyok, már nem is számítok arra, hogy megtaláljam az igazit. Lehet, hogy egyszerűen félek, túl sokszor csalódtam. Az is igaz, hogy mi, nők választunk így, hiszen hiába térdel előtted egy rendes férfi virágcsokorral, ha neked nem ő kell, hanem a másik, akiről már előre tudod, hogy megbízhatatlan, nem lesz hűséges, és kihasznál majd.
Rólam a szüleimen kívül soha nem gondoskodott senki, ingyen semmit sem kaptam. Független vagyok, és nem is bánom. Nekem nem esik rosszul, hogy egyedül élek, élvezem, hogy a magam ura vagyok. Ha valaki engem akar, akkor be kell tartania az én játékszabályaimat. Nem követelőzünk, nem utasítgatjuk a másikat. Ha találkozni akarunk, jó, ha épp nem, akkor sincs harag. Ezenkívül még egy szabályt fölállítottam: én többet nem főzök férfinak. Nem azért, mert lusta vagyok, vagy mert nem esne jól odatenni az ételt elé, hanem azért, nehogy megszokja, és két hét után elvárja, hogy minden a szájába repüljön. Vigyen csak el étterembe, menjünk el valahová szórakozni, az rendben van. De belőlem többet senki sem csinál konyhatündért, jóságos anyukát. Anyuka otthon vagyok a lányommal, a férfiak pedig döntsék el, mit akarnak tőlem, és ha nem tetszik, amit én adok, vehetik a kalapjukat, nagy a világ!
Amikor megkérdezem a sokat tapasztalt, csinos asszonyt, leírhatom-e a vezetéknevét, azonnal igennel válaszol.
– Írd csak oda nyugodtan, hogy Izsvák Andrea! – biztat. – Vállalom a szavaimat, mert szerintem sokak nevében beszélek. Lehet, hogy nem volt szerencsém, biztos, hogy nem vagyok hibátlan, de arra, hogy sokkal többet adtam a férfiaknak, mint amennyit kaptam tőlük, mérget vehetsz!
Szeretőként is tyúkanyó volt
Bea meséli: egy betegség kapcsán biztatták orvosai, hogy fiatalon szüljön gyermeket, mert attól javulhat az állapota. Megszületett a fia, s ugyan a betegsége nem javult, ő már megtanult együtt élni vele. A lány és párja nem sokkal gyermekük születése után eltávolodott egymástól, Bea egyedül maradt a babával, aztán találkozott egy fiúval, akinek a barátnőjét is ismerte…
– Nagyon tetszettünk egymásnak, de csak akkor kezdődött el köztünk valami, amikor a fiú azt mondta, hogy lezárja a régi kapcsolatát, és engem választ – kezdi Bea. – Nem hiányzott az az “izgalom”, hogy szerető, harmadik legyek egy kapcsolatban, biztonságra vágytam. Csakhogy hiába, mert a fiú végül nem zárta le a korábbi kapcsolatát. Szakítani akartam vele, de jöttek az ígéretek: nyáron már együtt leszünk, karácsonyra már együtt lakunk… Borzalmas volt a várakozás és a csalódás. Közben úgy viselkedtem, mint egy tyúkanyó, gondoskodtam róla, hordtam a munkahelyére az ebédet, sütöttem-főztem neki, összebarátkoztam az édesanyjával. A bujkálást egyre nehezebben bírtam. Megesett, hogy jöttünk hazafelé, de pár utcával előbb kitett a kocsijából, nehogy valaki együtt lásson minket…
A befejezést siettette, hogy az élettársa rájött a viszonyunkra. Leültünk hármasban megbeszélni, hogyan lesz ezután. Mi, lányok beszéltünk, ő pedig csak ült szótlanul, és rettegett, mi derül még ki az élettársa előtt. Egyetlen pillanat alatt megtagadta a velem töltött másfél évet. Akkor már tudtam, hogy ezzel a fiúval már nem is akarnék egyetlen percet sem együtt élni. Még valamiben biztos lettem: soha többé nem leszek szerető!
Később találkoztam egy gyermekkori barátommal, aki az általános iskolában nagyon tetszett. Egymásba szerettünk, imádja a fiamat, és szeretnénk közös gyereket is. Szinte földöntúli boldogság számomra, hogy kézen fogva sétálhatok vele az utcán, és nem kell titkolni, hogy egymáshoz tartozunk. Annyit tanultam a régi kapcsolatomból, meg kell dolgoznom azért, hogy a párom szerelmét megőrizzem, csinosnak, érdekesnek, nőiesnek, kívánatosnak kell maradnom, hogy ne csak “anya” legyek, hanem “szerető” is, hiszen ha mindkettőt megtalálja bennem, akkor valószínűleg nem keres majd külső kalandot.
Kalandornők kíméljenek!
– Volt már néhány kapcsolatom, de igazán anyatípusú lánnyal még nem találkoztam, pedig nem lenne baj, hiszen már elmúltam harminchat éves, és itt az ideje a családalapításnak – mondja Gyurján Rudolf vegyész. – A mai lányok nagyon büszkék, igazán “megfogni”, magához kötni egyikük sem akart, de ez nem is baj. Mindegyik barátnőm független, eléggé önálló lány volt, büszke arra, hogy képes egyedül boldogulni az életben, s képes a szakmájában is karriert elérni. Az a tapasztalatom, hogy ezeknek a lányoknak az életéből elég sok időt elvesz a munkájuk, esetleg sokáig nem is vállalnak komoly kapcsolatot, és csak harminc fölött döbbennek rá, hogy itt az ideje a családalapításnak, meg kellene találni a nagy Őt, esetleg pánikba esnek, és munka után egyik buliból a másikba mennek, hogy megtalálják a szerelmet. Több olyan lányt ismertem meg az interneten keresztül, akik nem akartak megalkudni, arra vágytak, hogy valakibe száz százalékig szerelmesek legyenek, a kilencven százalék nem lett volna elég…
Nálam volt olyan időszak, amikor kiegyeztem volna a “kilencven százalékkal”, mert elkapott a pánik, hogy lesz–e egyáltalán feleségem, családom. Mára megnyugodtam, és úgy gondolom, hogy ha már eddig facér maradtam, akkor nem megyek bele megalkuvások árán egy alacsonyabb hőfokú kapcsolatba, hanem kivárom, amíg eljön a nagy szerelem. Az biztos, hogy a kalandok, “kalandornők”, szeretők nem érdekelnek! Anyatípusú, értelmes, helyes lányt keresek, akivel hosszú távú terveket szövögethetek.
Szeretőtípus: nagyobb, díszesebb aláírás
– Árulkodik-e az íráskép arról, ki az anyatípus, és ki a szerető típus? – kérdeztük Szőllősy-Csoma Enikő grafológus szakértőtől.
– Ilyen jellegű kutatást még senki sem végzett a grafológia történetében, de az a rengeteg írásminta, amelyet itt, a Grafológiai Intézetben feldolgoztunk, és a Főnix-programunk, amelyben anyák írásképét vizsgáljuk, lehetővé teszi, hogy elkülönítsük a két típus jellegzetességeit.
Az anyatípusú nők kiegyensúlyozottságra törekednek, jól tűrik a monotóniát, érzelmileg stabilak, gyakorlatiasak, jó a problémamegoldó képességük és zárkózottak. Az anyatípus írásának jellemzője a tanult formáknak megfelelő térkitöltés, az arányos margók. Betűik átlagos méretűek, vagy kicsik, az alsó, középső, felső betűrészek mérete arányos. A középső betűrészek kidolgozottabbak. Az írásképre jellemző a könnyed, ívelt vonalvezetés. A sorok egyenesek, nem lógnak egymásba, jól látható a sortávolság. Az anyatípusú nő aláírásának betűi azonos méretűek, vagy kisebbek, mint a szöveg betűk.
A szeretőtípusú nők általában szeretik a feltűnést, sok élményre és függetlenségre vágynak, problémamegoldó képességük kevésbé jó, kerülik a konfliktusokat. A szeretőtípus írásképét erős térkitöltés jellemzi, a rendelkezésre álló legtöbb felületet kitöltik, margóik szűkek, vagy a fejlett szépérzék miatt arányosak. Feltűnően nagy betűkkel írnak, a betűszárak hosszúak. A felső és az alsó zóna hangsúlyosabb, erőteljes hurkosodás jellemzi az írásképet, gyakran plusz hurkokat is írnak, például a “t” betűnél. A sorok alakja hullámos, gyakran homorú. A sortávolságok nem egyértelműek, a sorok egybelógnak. A szeretőtípus aláírás feltűnően nagy méretű, gyakran díszített.
A szerelem bájitala
– Egy nőnek nemcsak anyának és szeretőnek kell lennie, hanem remek színésznőnek is – vallja Szepes Mária, aki saját szerelmi bájitalának receptjét már sok asszonynak ajánlotta. Ez nem egy titkos főzet, csak képletesen nevezhetjük bájitalnak. Mária azoknak javasolja, akik szeretnék megtartani párjuk érdeklődését, barátságát, szerelmét.
– Talán szabad néhány személyes mondatot megkockáztatnom, hiszen ötvenhat éven át éltem férjemmel gyönyörű szövetségben. Egyetlen vitánk sem volt, az ifjúi szerelem bennünk nem fogyott az évek múlásával, hanem egyre mélyebbé, szebbé növekedett. Nem egy viharos férfi-nő kapcsolatot sikerült elviselhetőbbé tennem, ám azt nem állítom, hogy minden rossz viszony szerelmes békévé szelídülhet. De sok esetben bebizonyosodott, hogy egy jól felkészült, élettársa természetét figyelő, hangulatait megérző, szokásait elfogadó, érdeklődő “anya-asszony” típusnak nincs ellenfele. Ha mégis megéreznénk valamit, hogy esetleg van valakije a párunknak, ilyenkor nem szabad hibákat elkövetni. Türelmetlenség? Kérdőre vonás? Zokogó jelenetek? Szemrehányások? Szó sem lehet róla. Persze, nagyon tud fájni egy más színű hajszál a kabátján, rúzsfoltok, illat az ingén, de a fájdalmat át lehet alakítani erővé. Új jelmezre, maszkra a másik előtt teljesen érthetetlen magatartás-változtatásra van inkább szüksége egy nőnek ilyenkor. A rejtélyes titkokat őrző hallgatag boldogság, a merengő szórakozottság, egy-egy telefoncsengés, fáradt, kicsit kócos hazaérkezés csodákat tehet, és nem arról van szó, hogy feltétlenül megcsalja valaki hűtlenkedő társát, elég, ha csak eljátsszuk. A férfi ezektől megint észreveheti, hogy akivel együtt él, nő, sőt, új nő, más, nem unalmas, félresodorható tárgy, olyan valaki, aki talán másnak is kell. Ezt nevezem én a szerelem bájitalának.