Férjem szüleivel közös családi házban, bár külön háztartásban élünk. Nem tudom, hogy a gyerekeimnek hogyan beszélhetek az alkoholbetegségről, úgy, hogy ne riasszak és ne romboljak, de őszinte legyek! Nagyon szeretik mindkét nagypapát, főleg, akivel együtt élünk, tehát semmiképpen sem szeretném őket elijeszteni vagy elszakítani. De anyám soha nem volt őszinte velünk (“Apu fáradt”…”rosszul érzi magát” stb.), és ez, őszintén mondhatom, egész életemet és az anyámmal való kapcsolatomat megmérgezte! Mit mondjak a gyerekeimnek, ha apám beállít hozzánk hullarészegen? Ha a nagyapjuk keze riasztóan remeg? Ha nem beszélnek érthetően, nem tudnak megállni egyenesen? Természetesen a gyerekek érzékelik, hogy valami nincs rendben, és kérdeznek is.
Én a tőlem telhető legvilágosabb módon igyekeztem beszélni az ő nyelvükön, de a férjem, a barátnőim, és különösen a tágabb család ezt erősen ellenezte. Nem nekik való, nem kell őket riogatni, stb. Ráadásul kínos helyzetek is adódtak később, amikor például hangosan kijelentették a gyerekeink az utcán, hogy a bácsi részeg, mert nem jár rendesen. Hol van itt a középút? Mennyit és mit mondjak? Csak akkor beszéljek erről, ha kérdeznek, vagy egy feszült esemény, találkozás, esetleg veszekedés – amelynek tanúi voltak – után is? És ha esetleg ők is beszélni fognak róla unokatestvérrel, nagymamával, sőt, nagypapával?
Alkohol – Válasz>>