– Amióta férj vagy, jobban érdeklődnek irántad a nők?
– Nem csaltam meg a feleségemet… – mondja Norbi.
– Ez eszembe sem jutott…
– Ugyanannyit tudnék csajozni, mint korábban, vagy még többet is. Szerintem a nők egy része azért szereti a nős pasikat, mert kockázatmentesek, ha csak flörtről van szó. Másrészt pedig van, aki kihívásként értékeli, ha el tud hódítani.
– Rengeteg barátnőd volt. Hogy bírtál lehorgonyozni végül Réka mellett?
– A sok barátnőm mellett mindig magányosnak éreztem magam. Azokon az estéken is, amikor valaki éppen feküdt mellettem, de tudtam, hogy holnap már valaki más fog. Volt, hogy éjjel kettőkor hívtam taxit, hogy menjen el; akkor én már nem tudtam elvinni, mert ittam, hogy laza legyek, és tompuljak.
– Megcsömörlöttél?
– Hát igen. De nemcsak a csömörről van szó, hiszen szép lányokból sosem elég. Ám amikor az ember azt érzi, hogy egyedül maradt az édesanyjával, és nincs mellette senki, amikor már fél a karácsonyestétől, amikor csak arról tud beszélni az édesanyjával, hogy milyen volt, amikor a fater még élt… Amikor hiányzik a vidámság, egy fiatal nő gondoskodása, az igazi család. Mindaz, amit gyerekkorában megkapott – akkor családot kell alapítani. És ez többet ér, mint a flört meg a szex… Bár a férfiak, ha akarják, ha nem, flörtölnek, még akkor is, ha házasok. Persze, a közhiedelem azt tartja, hogy a férfiak csalják meg a nőket, a nők pedig monogámok. Ez azért nem igaz, mert ehhez is két fél kell, és ha nem volna erre kapható nő, akkor a férfiak sem tudnának félrelépni. A nők talán a szervezésben ügyesebbek.
Visszatérve a családra, az olyan szentség, oly fontos támasz, amely többet jelent, mint az egyedülállók összes öröme. Undorító azért dolgozni – gondolok itt a szingli nőkre is –, hogy csak az egyéni karrierjüket építsék. Ha nincs kivel megosztani a sikereket és a bánatot, akkor az élet üres.
– Ez az érzés harminc fölött vesz erőt az emberen?
– Huszonévesen is vannak “bevillanások”: milyen lenne, ha családom lenne. Harmincon túl ezek fölerősödnek, és akkor lépni kell. Olyan nőre vágytam, aki nem féltékeny, megért, elfogad, és olyannak szeret, amilyen vagyok, tudom élni vele az életem, tudok vele jókat beszélgetni…
– Nem terveztem, hogy belészeretek. Csak a menedzsere akartam lenni. Láttam rajta: annyira jó szakember, hogy még engem is túlszárnyal bizonyos szempontból. Nem akartam abból élni, hogy mindig én tornázom. Úgy éreztem, színeket kell vinni a palettára, csakhogy ehhez Magyarországon a szakma elég gyenge. Mindenki pénzt akar, meg reflektorfényt. Réka nem ezért tornázik, ráadásul olyan pozitív kisugárzása van, hogy szinte csillog-villog a színpadon. Egyszerű lány, aki talpig becsületes, érzékeny, gyönyörű. És házias.
– Tudom, hogy remekül főz.
– Lehet, hogy durván hangzik, de én csak azt a nőt becsülöm, aki jól főz. A konyha, a tűzhely a család középpontja. Aki nem tud főzni, nem tudja összefogni a családot.
– Mennyire keserítik meg az életeteket a különböző támadások? Hiszen többen is cikkeztek, hogy csak érdekházasság a tiétek.
– Az elején megkeserítette a kapcsolatunkat. Réka sokat sírt miatta, főleg, amikor azt írták, hogy ez csak marketingházasság, egyébként is, én homoszexuális vagyok. Nem mintha szégyellni kellene, és ha az lennék, simán vállalnám. De az emberek nem látnak a kulisszák mögé. Nem látják, hogy Réka javasolta, írjunk alá házassági szerződést. Tehát csak az az övé, amit a házasságba hozott, vagy amit a nevére írtunk. Amúgy nincs is szüksége a pénzemre: ő ma az ország legjobb személyi edzője.
– Közben attól is hangos a bulvársajtó, hogy szorgosan “dolgoztok” a babán.
– “Dolgozunk” rajta, csak azért nem jött össze, mert amikor az ember nagyon akar valamit, ráadásul folyamatosan lót-fut, rohan a dolgai után, és stresszel, akkor általában nem szeretnek a gyerekek megfoganni. Én egyébként féltem a gyerekektől, de láttam, Réka miként bánik velük, és rájöttem, hogy a gyermekvállalást nem szabad kihagyni az életünkből.