Esélyt kap az élet

Fejős Éva | 2003. Február 19.
Az elsõ, hazai, sikeres szervátültetett beteg "új" veséje közel huszonöt évig mûködött kifogástalanul. Azóta ez a beavatkozás szinte rutinmûtétté vált, de ma már a rászorulók nagy része májhoz és szívhez is juthat e módszer révén.






Dr. Perner Ferenc
Problémák azért még mindig vannak, hiszen kevés a donor, és sokszor – főleg májbetegségek esetén – későn fedezik fel a bajt, mikor a páciensnél már nem kerülhet sor szervátültetésre.

Az első hazai veseátültetést 1962-ben Szegeden végezték (élő donor egyik veséjét felhasználva), és az első, hosszú túlélést biztosító, sikeres vese-transzplantációt – halott donor veséjének felhasználásával – tíz évvel később, 1973-ban végezte el dr. Perner Ferenc. Az ő nevéhez fűződik az első sikeres májátültetés is, amelyre 1995-ben került sor. Vajon hol tartunk napjainkban?

– A hazai szervátültetés kezdete óta a leglényegesebb változást az immungátló kezelésben értük el, amely nagy mértékben javította az eredményeket, hiszen ez a kezelés azt célozza, hogy az átültetett szerv ne lökődjön ki a szervezetből – mondja Perner professzor, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika egyetemi tanára. – Hazánkban négy transzplantációval foglalkozó központ működik, évente számos vese-, máj- és szívátültetés történik. A transzplantáció sikere azonban önmaga csapdáját is létrehozta: olyan sikeressé váltak a műtétek, hogy a betegek és kezelőorvosaik nagyon gyakran ebben látnák a megoldást – azonban nincs annyi donor, mint amekkora igény lenne az átültetésre.






Leggyakoribb: a veseátültetés

Hazánkban évente körülbelül kétszázötven-háromszáz veseátültetést végeznek, a máj- és szívátültetések száma tízes nagyságrendben mérhető. A beültetett szervek hosszú túlélést biztosíthatnak: a veseátültetettek között többen már húsz évnél is régebben élnek egészségesen.
Míg a vesebetegeknek túlélési lehetőséget biztosít a művese-kezelés, a többi szervnél limitált az idő, tehát fontos, hogy azok, akiken csak a szervátültetés segíthet, időben várólistára kerüljenek. Akkor kell várólistára tenni a beteget, amikor a várható életkilátása (transzplantáció nélkül) kevesebb, mint egy év.

A listára kerülésnek is szabályai vannak: a kezelőorvos javaslata szükséges, majd a transzplantációs centrumban szűrővizsgálat és hosszas vizsgálatsor következik, ezután szakemberekből álló bizottság hozza meg a döntést, a máj- és szívbetegségek esetén. A vesebetegeknél ez másként történik, hiszen amint valaki művese-kezelésre kerül, s ha nincs ellenjavallata, automatikusan rákerülhet a várólistára.

Esélyt kap az élet – II. rész>>
Exit mobile version