Cukor kell a boldogsághoz?

Szigeti Hajni | 2003. Február 26.
Hány szelet csokit evett meg ma? Hány cukorral issza a kávéját? Hány liter a napi kólaadagja? Folyamatosan hízik, mert nem tud megálljt parancsolni kóros éhségérzetének? Próbált már egy napot cukor nélkül?




Ezeket a kérdéseket kell feltennünk – önmagunknak is – ha felmerül a cukorfüggősség gyanúja. Mert bizony létezik ilyen betegség.

Egészségesnek akkor tekinthetjük magunkat, ha szellemi, érzelmi és fizikai szükségleteink kielégítettek. Ha ez a három összetevő harmóniában van egymással, akkor a szervezet tudja a dolgát – így például a működéséhez szükséges cukrot maga állítja elő, és okosan használja fel. Ám, ha az egyensúlyhoz valami hiányzik, akkor az ember – természetéből adódóan – mégis örömhöz, teljességhez szeretne jutni, vagyis elkezdi cukorral kipótolni azt, amit az élet egyéb, területein nem tud megszerezni.





A cukor lételemünk, de nem az édességben vagy a kávéban bevitt, finomított formában. A mesterséges cukorban nincsen semmi élő (nyomelemek, enzimek, vagy rostok), szemben a gabonákban, gyümölcsökben, zöldségfélékben jelen lévővel. Ez utóbbi vitaminok által hasznosul, és beépül a szervezetbe. A finomított cukor üres energia, amelyet a szervezet túlzott fogyasztás esetén méregként észlel, és azonnal felveszi vele a harcot. Ez megmutatkozhat például a bőrön kelések, pattanások, illetve szemégés vagy felgyorsult vizelet-kiválasztás formájában, de még ezerféleképpen jelezheti, hogy nincs rá szüksége.

Szervezetünknek csak napi két kávéskanálnak megfelelő vércukor kell a normális működéshez. Ehhez a mennyiséghez hozzájutunk, ha finomítatlan szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat fogyasztunk. Amikor egyáltalán nem eszünk mesterséges cukrot, szervezetünk akkor is bőségesen képes ellátni a vért cukorral. Minden elfogyasztott plusz mennyiség egyre inkább kibillenti testünket egyensúlyból, és veszélyezteti egészségünket. Ha valaki túl sok cukrot eszik, szervezete képtelenné válik az összetettebb formából a lebontásra – az ezt végrehajtó mechanizmus egyszerűen leáll attól, hogy nincs kihasználva, mindez a vércukorszint hirtelen süllyedését okozhatja. Ezt sóvárgás, verejtékezés, remegés, depresszió követi, egy újabb szelet csoki ugyan pillanatnyilag helyrehozza a vércukorszintet, de a szervezet kémiai rendszerében már teljes a felfordulás.





Amikor cukrozott termékekből származó kalóriát fogyasztunk, a cukor mesterséges étvágyat teremt, ami falánkságot okoz. Némely cukorfüggő már ébredés után annyira kínzó, savas túltengést érez a gyomrában, hogy kényszeresen azonnal ennie kell. De az elvonási tünetek nem merülnek ki a sóvárgásban. Aki például napi két és fél liter kóláról próbált leszokni, annak az első napokban többször le kellett feküdnie a földre, hogy testremegését csillapítsa.

A cukorfüggés nem egyenlő a cukorbetegséggel, de tizenöt-húsz év szenvedélyes cukorfogyasztás oka lehet kialakulásának.

A cukorfüggőség legyőzéséhez ne a tünetekből induljunk ki, hanem az okokból! Mi, emberek élvezni szeretnénk az életet, de lehet ezt az egészség rombolása nélkül is tenni. A túlzott cukorfogyasztás pótcselekvés. Tegyük fel a kérdést: mi hiányzik a boldogságunkhoz? Mit próbálunk csokoládéval, süteményekkel, súlyosabb esetben tisztán több kanál kristálycukorral helyettesíteni? Elhagyásánál a fokozatosság nem követelmény, azonnal abbahagyhatjuk a csokoládé vagy a cukorkák habzsolását. Fedezzünk fel új dolgokat az életben, amelyek elterelik a figyelmünket az édességről! Szükség esetén kérjük pszichiáter segítségét!
Cukor kell a boldogsághoz? – II. rész>>

Forrás: Dr. Nancy Appleton “Hogyan győzzük le cukorszenvedélyünket?” című könyve (Mandala-Véda könyvkiadó)
Exit mobile version