Letagadhatok néhány évet?

Fejős Éva | 2003. Március 05.
Van egy olyan mondat, amelytõl a húszéves lányok dühbe gurulnak. A harmincévesek elmosolyodnak. A negyvenévesek azt gondolják: "megdolgoztam érte".




Az ötvenévesek talán hitetlenkednek, a hatvanasok büszkék, a hetvenesek zavarba jönnek, a nyolcvanasok derűsen legyintenek. Mégis, mindegyikük hiúságára hat ez a varázsmondat: “Mennyivel fiatalabbnak látszol a korodnál!”

A nők ősidők óta szeretnék megőrizni szépségüket és fiatalságukat – ha nem így lenne, ma sem fogynának szép számmal a lipofaktoros, liposzómás és más, hasonlóan kimondhatatlan jelzővel ellátott krémek, üresen panganának a tornatermek és a kozmetikák is. Mégis, sokan, ha látnak egy ragyogó nőt, aki akár egy-két évtizedet is letagadhatna a korából, hajlamosak irigyen felszisszenni: no persze, akiknek telik plasztikai sebészre! Pedig a fiatalság, fiatalosság megőrzése nem elsősorban pénz kérdése. Amikor felkerestünk néhány “örök fiatalt”, az a kérdés foglalkoztatott bennünket: vajon mi a titkuk?

Nem dől össze a világ, ha hajnalig táncolunk






Éva: fiatalabb párom gondoskodik a lazaságról az életemben
 

– A gondolkodásmódom tart fiatalon – kezdi Kaizer Éva titkárnő, akiről senki sem gondolná, hogy negyvenéves. – Ha történik velem valami rossz, két másodperc sem telik bele, és azonnal megtalálom a dolog jó oldalát. Otthonról hoztam ezt a vidám, szeretettel teli mentalitást: rengeteg pluszt kaptam a szüleimtől, segítségükkel fel tudom venni a harcot az élet mínuszaival szemben, hiszen azokból is jutott bőven. Imádok nevetni! Mindennap keresek egy kis örömet, egy félórát, amikor kikapcsolhatok. Nézegetem a kirakatokat, ha jeget látok az úton, nekiállok csúszkálni, nagy szatyrokkal is. A tizenhét éves fiam sokszor komolyabb, aggodalmasabb, mint én, néha le is szid a bohókásságomért, de azért büszke is a fiatalos anyukájára.

Nincs időm arra, hogy eljárjak edzeni, régóta nem voltam kozmetikusnál, még a fodrásznál is negyedóra alatt végzek. De feltöltődöm, ha főzhetek, zenét hallgathatok, vagy egy órát tornázom otthon. Szeretek porszívózni, ha kitakarítom a lakásomat, kicsit rendezgetem a tárgyaimat, utána boldogan nézem, milyen szép és tiszta az otthonom, imádok hazamenni. Azt hiszem, az a lényeg, hogy tudok örülni annak, amim van, és ez nagy adomány manapság.
Persze, a rigolyákra, a szabályokhoz való ragaszkodásra én is hajlanék. De éppen ezt nem hagyja a párom, aki jóval fiatalabb nálam, ő gondoskodik a lazaságról az életemben. Mellette az elmúlt öt esztendőben megtanultam, hogy nem dől össze a világ, ha este tízkor kezdünk el sütni-főzni, és olajszagú lesz a lakás, ha hajnali négyig táncolunk a barátainkkal, ha nincsenek élére hajtogatva az ingek a szekrényben. Nem erőltet rám semmit, egyszerűen csak kedvesen figyelmeztet, ha túl szögletesen gondolkodom, lehetetlen neki ellenállni – így elég nehéz lesz megöregedni!

Letagadhatok néhány évet? – II. rész>>
Exit mobile version