A tanító néni, aki már év elején megmondta, hogy “a lehető legtöbbet” akarja kihozni az osztályból, folyamatosan gyötörte és ostorozta Klárcsit “ügyetlenségéért”. Több beszélgetéssel is megpróbálkoztunk, kérve, hogy hagyják békén a gyereket, hadd írjon csúnyán, hadd legyenek nagyok, “lógjanak ki a sorból” a betűk. Mindhiába. Végül a második félév elején a tanító néni kifakadt, hogy ha azt akarjuk (orvosi papírokkal is alátámasztva), hogy a gyereket hagyják békén, akkor vigyük el másik iskolába, “mert ebben az iskolában a minőség az első”. Új iskolát kerestünk. Az volt a benyomásunk, hogy az önkormányzati iskola tanítónője megérti, miről van szó. És tényleg: békén hagyta a gyereket! Csakhogy: most sorjázni kezdtek az egyesek, “mert a gyerek nem dolgozik szépen”, zavarja az iskola célkitűzéseinek megvalósítását. Egyáltalán: lehet osztályozni elsőben? Amikor én jártam iskolába, még lehetett, de én nem emlékszem rá, hogy elsőben valaki is egyest kapott volna a mi Márta néninktől, szerintem akkoriban és nálunk hármas volt a legrosszabb.
•
A mi iskolánkban a tanárok nem bírnak a kamaszokkal. Folyton panaszolják, hogy szemtelenek, lusták, folyton vitatkoznak, nem lehet tőlük dolgozni. Már el is érték, hogy két “hangadót” addig gyötörtek, amíg a szülők elvitték őket az osztályból. Most újabb két gyereket pécéztek ki. A mi gyerekünk még nincs köztük, de szeretném tudni, hogy mi az ön véleménye erről a “tisztogatásról”? Vajon a gyerek van az iskoláért, vagy az iskola van a gyerekekért?
Tisztogatás – válasz>>