Űrkemence a NASA-nak
Prof. Dr. Bárczy Pál a Miskolci Egyetem Anyagtudományi Intézetének tanszékvezető tanára, és egyben az első olyan űreszköz – az űrkemence – egyik feltalálója, amelyet az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA is megvásárolt.
– Miért van szükség kemencére az űrben?
– Kristálynövesztésre – válaszol a professzor úr. – A mi kemencénkben van egy érdekesség: nem mozog benne a folyékony, olvadt anyag, így teljes nyugalomban lehet vele kísérletezni.
– Milyen gyakorlati haszna lehet a kemencével végzett kutatásoknak?
– Többféle kristály is növeszthető ily módon, de talán a detektorokat emelném ki. Például, az infravörös detektorral éjszaka is lehet fényképezni, vaku nélkül.
– Valóságshow-któl a kémműholdakig?
– Úgy valahogy… De a valóságshow-k éjjellátó kamerái sem tökéletesek. A NASA-nál már léteznek jobb optikák.
– Ön közel húsz éve irányítja az űrkemence fejlesztésének programját. Hogyan indult ez az egész?
– Az én szerepem 1986-ban kezdődött. Akkor építettünk egy berendezést, az Interkozmosz program keretében. Az a fejlesztőmunka négy évig tartott, és éppen akkor, amikor útra kész lett volna a kemence, a rendszerváltozás szétzilálta az orosz kapcsolatainkat. A vasfüggöny megszűnése után, 1991-től jött létre az együttműködés az űrkutatási hivatallal. Most már nekik is van egy űrkemencéjük, mert vásároltak tőlünk egyet.
– Igaz az, hogy a magyar kutatók azért jobbak néha a nyugati tudósoknál, mert a pénzhiány találékonyságra kényszeríti őket?
– Lehetséges. Gondoljon csak bele, Magyarországon a nyolcvanas években csúcstechnikát fejleszteni… Nem volt semmink. A processzorokat is úgy kellett becsempészni, elektronmikroszkóp-alkatrészként elvámolva.
– Mennyire egyéni munka az űreszköz fejlesztése?
– Összefogtunk az egyetemen belül. Számos tanszéken doktoráltak már az űrkemence részproblémáiból. El ne felejtsem megemlíteni Roósz András professzor nevét, aki végig társam volt, egészen az ötlet megszületésétől kezdve.
– A fejlesztés közben volt-e olyasfajta sikerélménye, amikor legszívesebben hátradőlt volna tíz percre egy pohár pezsgővel a kezében?
– Ilyenre nem emlékszem. Csak a szívdobogásokra és az állandó kudarcélményekre. Amikor azt hittük, hogy már tényleg megvan a megoldás, de aztán mégis hibádzott valami. A műszaki dolgok olyanok, hogy ha kilencszázkilencvenkilenc alkatrész tökéletesen dolgozik, de egy rossz, akkor az egész hibás. Mondhatnám, az életünk egy merő hibakeresés.
– Érzelmileg fontos önnek, hogy a kemencét fel is vigyék a világűrbe?
– Azt hiszem, igen. Most éppen ezen a nagyon izgalmas ponton vagyunk.
– Mennyi időt tölt el az intézetben?
– Elég sokat. Rendszerint én zárok.
Korstop
Dr. Zs.-Nagy Imre a Debreceni Egyetem Orvosi karának professzora, munkatársaival huszonnégy éve – a Verzár Frigyes Nemzetközi Kísérleti Gerontológiai Laboratórium megalapítása óta – küzd az öregedés ellen. Kutatói munkáját passziónak, folyamatos rejtvényfejtésnek tartja. A kísérleti gerontológia az a szaktudomány, amely a biológia, az élettan oldaláról akarja megmagyarázni, mi az öregedés.
– A fő kérdés az – magyarázza a professzor –, hogy a testünket felépítő sejt hogyan válik érett majd “túlérett” sejtté? Az öregedést nem lehet kikapcsolni, mondván, na, most megmaradok a huszonnégy éves, tökéletes állapotomban. Életünk kezdetén szervezetünk sok vizet tartalmaz, de később egyre szárazabb állapotúvá válik. A besűrűsödés miatt vizet veszítünk, és ez minden enzimünk működéséből visszavesz, akár kilencven százalékot is.
– Amikor ez az elmélet – hosszas kutatómunka után – megszületett, már csak a recept hiányzott. Rajzoltam három molekulát, ebből az egyik világújdonságnak bizonyult. A gyógyszerkutatás általában fordítva működik. Nem sokszor fordult elő a világban, hogy egy papíron előre megtervezett molekuláról kiderül a gyakorlatban, hogy valóban meg fogja hosszabbítani az állatok életét – méghozzá negyven százalékkal! Most tartunk az emberi tesztelések elején. Azt ugyan még senki sem tudja megmondani, hogy ez a “gyógyszer” embereken tud-e annyit javítani, mint az állatokon. De ha csak húsz százalékot hoz, akkor az nekünk plusz tíz évet jelent!
– Az összetevői között nincs semmilyen csodaszer: egy olyan természetes anyagon alapul, amely mindannyiunk agyában ott van, de borzasztó kicsi adagban. A mi szerünknek létezik egy elődje, amelyet külföldön gyógyszerként forgalmaznak, az ugyanígy működik, de feleannyira hatékony. Én ezt – sokakkal együtt – 1976 óta naponta szedem. A saját példámmal bizonyíthatom, hogy az elődgyógyszer bevált: míg a régi évfolyamtársaim többsége már visszavonult, én teljes erőbedobással dolgozom, szerkesztek egy nemzetközi folyóiratot, kutatócsoportokat vezetek, kertészkedek, bélyeget gyűjtök, tanítgatom az unokámat, és ritkán vagyok beteg. Ha készen lesz az új szer – ami ismétlem, nem csodaszer! –, akkor negyvenéves kortól ajánlott majd naponta szedni, és dupla akkora hatása lesz, mint elődjének.
Hol nem bolt…
Játéktervezés? A lány tanácstalanul törte a fejét. Azt a “házi feladatot” kapta az iparművészeti főiskolán, hogy tervezzen játékszert. Talán a golyóval lehetne valamit…, gondolkodott, aztán papírhoz, gipszhez nyúlt, és lassan-lassan kialakult annak a játéknak az első változata, amelyet óriási elismeréssel fogadtak nemcsak itthon, de külföldön is.
– Fából szerettem volna elkészíteni, de be kellett látnom, hogy az nem megy – meséli Fuchsné Tolnay Judit, a Bolyongolyó kitalálója, – így az összeilleszthetőség miatt maradt a műanyag.
Próbáljanak a kép alapján fogalmat alkotni Bolyongolyóról, mert leírni elég körülményes. A lényeg az, hogy kis műanyag elemekből pályát, amolyan medret kell építeni a golyónak, de nagy körültekintéssel ám, mert nem mindegy, hol mennyire lejt a pálya, gurul-e rajta a golyó, megáll, vagy a túl nagy lendülettől kiugrik. Éppen ez az a feladat, amely miatt a gyerek (és a felnőtt!) képes órákig javítgatni, változtatni, új és új variációkat megvalósítani, kicsi és egészen nagy pályát építeni.
– A férjemmel úgy döntöttünk, hogy a kis családi tőkénket ebbe a játékba fektetjük, így első lépésként levédettük. Aztán kimentünk Nürnbergbe a nemzetközi Játékkiállításra, és mivel ott nem láttunk ilyesmit, a következő évben már kiállítóként vittük ki a Bolyongolyót. Mindenkinek tetszett. Nemzetközi oktatási cégek kerestek meg minket, és felvették a katalógusukba. De nem tudunk versenyezni az olcsó, tömegben előállított, gyengébb minőségű játékokkal, márpedig a kereskedők azt keresik, azt kínálják.
A Bolyongolyó még csak félig sikertörténet, hiszen aki látja, rögtön megérti, milyen nagyszerű, de ahhoz, hogy sokakhoz eljusson, és üzleti sikert is hozzon, meg kell ismertetni.
Érdemes felkeresni Juditék honlapját, a www.boyonex.hu-t is. Hátha olyasvalaki is arra téved, aki segít neki és a többi játékos elmének, hogy eljussanak a magyar és a külföldi gyerekekhez is.
Agyban nagy
Ez év elején már hírt adtunk Dr. Mezey Éva szenzációs felfedezéséről: a magyar neurobiológusnő szerint az elpusztult, sérült idegsejtek pótolhatóak.
– Az idegrendszerrel foglakozó tudományok egyik alapdogmája, hogy idegsejtek nem képződnek. Csak annyi van belőlük, amennyivel születtünk – magyarázza az Amerikában élő és dolgozó doktornő. – A mi kutatócsoportunk azonban bebizonyította, hogy a csontvelő egyes őssejtjei a vérkeringés által el tudnak jutni a szervezet bármely részére, és a szükséges helyen átalakulnak a hiányzó sejttípussá. Ezekkel az információkkal a jövőben képesek leszünk olyan betegségeket gyógyítani, ahol idegsejtek pusztultak el. Ilyen például a Parkinson- és Alzheimer-kór, vagy az agyvérzés, agyi embólia okozta károsodások. Ma még gyógyíthatatlanok ezek a betegségek.
– A felfedezés óta eltelt időben gőzerővel dolgozunk Marylandben azon, hogy pontosan kiderítsük, vajon miként zajlik le az a természetes folyamat, amelynek során a csontvelő őssejtjei bejutnak az agyba, és ott átalakulnak – folytatja Dr. Mezey Éva. – Ez nem megy olyan könnyen: a következő öt évünket ennek a munkának szenteljük.
Világraszóló magyarok…
Bánki Donát, Jedlik Ányos, Csonka János, Ganz Ábrahám. Az ő nevüket ismerjük jól, akárcsak Kempelen Farkasét, Kodály Zoltánét, Irinyi Jánosét és Rubik Ernőét. Azt is tudjuk, hogy a Bolyaiak, Wigner Jenő, Teller Ede, Szilárd Leó és Neumann János a világ tudománytörténetének legnagyobbjai. De azt vajon tudják-e, hogy a vízóra (Somogyi Adolf), az első szemmagasságban használható kisfilmes fényképezőgép (Dulovits Jenő), a súlyfürdő (Moll Károly), a golyóstoll (Bíró László), a hologram (Gábor Dénes), a gulyáságyú (Kőszeghi-Mártony Károly), a hangosfilm (Mihály Dénes), a mikrobarázdás hanglemez (Goldmark Péter Károly), a gyorstávíró (Pollák Antal, Virág József) és az inzulintapasz (Dárdai Zoltán) mind-mind magyar találmány? Tudják-e, hogy először a világon egy magyar tudós számolta ki a Föld és a Nap közötti távolságot? Úgy hívták: Hell Miksa. És arról hallottak, hogy a számítógép, televízió, a BASIC-nyelv, az adatmentés, az autógyártás, a napenergia, a különböző űrszondák, Mars- és Holdjárók nem jöttek volna létre, ha nem lettek volna olyan kreatív és szorgalmas honfitársaink, akik kutatásaikkal, ötleteikkel segítették ezek megvalósítását?
És akkor még csak szemezgettem az Álmok álmodói – világraszóló magyarok című kiállítás két kötetben megjelentetett anyagából, higgyék el: a teljesség igénye nélkül.
Nem mind magyar, ami fénylik!
Kikből lettek – lehetnek Nobel-díjasok?
Czeizel Endre genetikust is régóta foglalkoztatja a géniuszság sorskérdése. Szabadidejének kedvvel űzött szenvedélye lett a géniuszok természetrajzának kutatása, amelynek eredményeit könyvekben tárta az olvasók elé. Kutatási igazolták, hogy a zenei zsenialitás valóban születni kell: a csodagyerekek többsége ugyanis egy piramisszerűen épülő leszármazási ág csúcspontján foglal helyet, míg a költők, minden családi előzmény nélkül, gejzírként törnek elő, szinte a semmiből. Legújabb kötetében magyar származású Nobel-díjasról olvashatunk. A családfaelemzés alapján ugyanis Milton Friedman és Daniel Carleton Gajdusek magyar származása is bizonyítható. Ám a Kertész Imrével immár 15-re emelkedő Nobel-díjasok közül csak három – rajta kívül Szent-Györgyi Albert és Hevesy György – vette át magyar állampolgárként a kitüntetést. Ezentúl még öten születtek magyarként, Magyarországon: Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Oláh György és Harsányi János. A többiek a határainkon túlról indultak, nem beszélték a nyelvünket, nem is vállalták a magyarságukat. Ezért nem lenne ildomos őket besorolni a magyar Nobel-díjasok közé. Azt az illúziót is szertefoszlatja a kötet, miszerint nekünk van a legtöbb Nobel-díjasunk.
Lélekszámunkhoz mérten be kell érnünk a nyolcadik hellyel. Első Ausztria, utána sorrendben Svédország, Svájc és Dánia következik.
Czeizel professzor a vizsgált Nobel-díjasok magánéleti adatait egybevetve arra a meglepő következtetésre jutott, hogy nincs veleszületett tudósi tehetség. A pályaválasztások is többnyire esetlegesek. Oláh György csak azt tudta, hogy mi nem akar lenni. Kizárásos alapon lett vegyész. Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin atyja nem tartozott a jó tanulók közé. Az ötödik osztályban félévkor három tantárgyból is megbukott, egyik nagybátyja egyszerűen csak tökfejnek titulálta. Tizenhét éves kora körül hirtelen javított a jegyein, és úgy döntött, hogy kutatóorvos lesz. Nobel-díjas kutatásait ugyan külföldön kezdte el, de itthon folytatta – Szegeden és Budapesten –, és Amerikában bekövetkezett haláláig vállalta magyarságát. “Én magyar ember vagyok, és e hazához tartozónak érzem magam”.
A kétbalkezességéről is nevezetes Hevesy Györgyöt sem egyetlen cél vezérelte: mindig az új kihívások érdekelték. Így váltott át fizikáról a kémiára, majd élete végén a biológiára, sőt az orvostudományra, és a tudományok közötti határterületeken érte el legnagyobb sikereit. A nukleáris nyomjelzés technikájának ötlete egy teázás alkalmával merült fel benne. Hirtelen kedve támadt megtudni a tea útját és sorsát az emberi szervezetben. Elgondolását tett követte. Később egy étteremben próbálta kideríteni, hogy tényleg a tegnapról maradt húst szolgálták-e fel a vendégeknek. Tányérjában radioaktív elemmel megjelölte a maradékot, és másnap mérte a fasírtot, amely valóban sugárzott.
Békésy György története sem nevezhető szabályosnak. Mivel édesapja diplomata volt, a berni egyetemen szerzett kémikusi oklevelet, majd hazatérve a Posta Kísérleti Állomásán alkalmazták fizetés nélküli asszisztensként. Hamarosan igazolta kivételes talentumát: jó hallásának is köszönhetően, kiszűrte a zajokat az interurbán telefonvonalakból. Később a telefonkagyló hatékonyságán kívánt javítani azért., hogy jobban megértsük az emberi hallás mechanizmusát. Végül orvosként lett Nobel-díjas.
Wigner Jenőre a fasori evangélikus gimnázium tanárai gyakoroltak életre szóló hatást. Kiváltképp Rátz László, a matematikatanár. Érettségi után fizikus akart lenni, de engedve az atyai kérésnek, vegyészmérnöknek tanult. Miután mégsem szeretett volna kimaradni a fizika forradalmáról, Berlinbe ment, majd 1930-ban kapta meg a díjat: “az atommag és az elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásért, főként az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”.