Alkalom szüli a vágyat

Fejős Éva | 2003. Április 30.
Félhomály, zene, egy pohár ital, összevillan két, sokat ígérõ szempár – ideális helyzet arra, hogy egy férfi és egy nõ egymásra találjon. Vajon mennyi idõre?




Ha azonnali beteljesülést várnak, megeshet, hogy nem egy életre –csupán egyetlen éjszakára szól majd ez a kapcsolat.

Szeretném tudatni azzal az ötven nővel és harminc férfival, akiket egy kérdőív kitöltésére kértem Óbudán az esetleges egyéjszakás kalandjaikról, hogy nem öncélú volt a kíváncsiskodásom, hanem valóban egy cikkhez kértem tőlük segítségüket – és sokat is segítettek. Bár nem országos, reprezentatív mintán készült a felmérésem, de annyi kiderült belőle, hogy a megkérdezett ötven hölgy közül negyvenegyen átéltek egyszer vagy többször egyéjszakás kalandot (vagy legalábbis így nyilatkoztak), és ami meglepett: mind a harminc úr azt vallotta, hogy volt már része efféle együttlétben. Lapunk pszichológus szakértője, Tari Annamária viszont nem csodálkozott ezen az eredményen, hiszen a tapasztalatok szerint ezek a “röpke” viszonyok inkább a férfiakra jellemzők.

– Az efféle kalandoknak már korábbról vannak hagyományai a férfiak körében, hiszen a nyilvánosházak az elmúlt évszázadokban lehetőséget adtak számukra, hogy akár működő házasság mellett is átélhessék az egy éjszakára szóló „szerelmet”, még akkor is, ha ennek inkább szolgáltatásjellege volt – mondja a pszichológus. – A férfiak motivációja általában az, hogy ezekben a viszonyokban nem kell felelősséget, kötelezettséget vállalniuk, s azon túl, hogy kellemes fizikai élményeket szereznek a kaland során, még vonzónak, hódítónak is érezhetik magukat.


Ezeregy “egyéjszaka”





Egyszeri is lehet ilyen futó viszony a férfiak-nők életében, ilyenkor általában nem kell mögöttes pszichológiai okokat keresni. Már más a helyzet, ha valakinél sűrűn előfordulnak az egyéjszakás találkozások, vagy kizárólag ilyen kapcsolatai vannak. Szakértőnk szerint érdemes elgondolkodni, ha egy férfi harminc-negyven éves kora körül is csak efféle kapcsolatokat tud létesíteni. Ilyenkor általában pszichológiai probléma áll a “kalandozás” hátterében: kiderülhet például, hogy az illető nem tud igazán kötődni senkihez, vagy egyfolytában bizonyítania kell önmaga számára, hogy “igazi férfi”. Ez az életmód idővel neki is gondot okozhat, hiszen ebben a korban, ha nincs stabil kapcsolata, csak futó viszonyai, elkaphatja az egyedülléttől való szorongás.

Talán mindannyian tudunk olyan férfiakról, akik házasságban, tartós kapcsolatban élnek, mégsem hagyják ki az esetlegesen adódó “lehetőségeket”, vagy maguk keresik a módot a futó viszonyok kialakítására.

– Ilyenkor a meglévő kapcsolat hiánytüneteket mutathat, esetleg rutinszerűvé, megszokottá vált minden, és ezért keresi az izgalmat, szenvedélyt máshol a férfi. Az is lehet, hogy bizonyítási kényszer hajtja, ám sokszor az úgynevezett kapuzárási pánik tör ki rajta – vélekedik Tari Annamária. – Ilyenkor a házastárs általában úgy tesz, mintha nem venné észre, mit művel a férj, és belemegy a játszmába. Tudja, érzi, mi történik, de nem borítja rá az asztalt, mert szorong, fél attól, hogy mi lesz, ha meg kell beszélni az életüket, az érzéseiket. A hallgatásért, “nyelésért” cserébe a nő általában kap valamit a férfitől – virágot, ékszert, figyelmet, ki-ki mást, és ilyen feltételek mellett, ebben a játszmában élik tovább az életüket, esetenként évtizedeken át.
Alkalom szüli a vágyat – II. rész>>
Exit mobile version