Güzü, bürü címû cikkében egy másodikos kislányról volt szó, akit az iskola a "higgye", "vonzza", "nénje", "hagyja" valamint a "güzü", "bürü" szavak helyesírásával gyötör.
Szótövet kell keresnie, hibátlanul kell írnia a felszólító módot és a múlt idő jelét – holott azt se tudja, mi az – stb. Nyelvtani gyötrelmek és felmérők másodikban. Én is mindkét fiamnál azt tapasztaltam, hogy az iskolába kerülésig szívesen és jól meséltek, jó óvodába is jártak, ahol mindig meghallgatták őket, aztán az első-második osztály közben fokozatosan elnémultak. Két év korkülönbség van köztük, ugyanaz a tanító nénijük volt, aki folyton javítgatta a beszédjüket.
A cikkben Arany Jánosra is utalt, aki nem értett egyet a korabeli nyelvészekkel, az ezerféle szabállyal és tilalommal… Az említett idősebb tanító néni, mikor nyelvtani szigorát kifogásoltuk, mindig azt mondta: – Az én példaképem Arany János, és azt akarom, hogy a gyerekeknek is az legyen, ami a tiszta beszédet illeti. – Ezért hát még ma is különösen érdekelne, hol és mit ír Arany a korabeli nyelvészekről, velük való vitájáról.
Arany János – válasz>>
