Iskola elõtt

Dr. Vekerdy Tamás | 2003. Június 04.
Némileg furcsa számomra ez a szerep, hogy tanácsot kérek nevelési ügyben, hiszen én is tanár vagyok.




Kisfiunk hat és féléves nagycsoportos óvodás. December-januárig problémamentes volt óvodásélete, januártól azonban azt vettük észre rajta, hogy kifejezetten nem szeret óvodába járni (bár ennek idehaza eleinte csak annyi nyomát tapasztaltuk, hogy állandóan azt kérdezi, hány nap van még az oviból).

Mint az aztán elmondásából kiderült, az egyik óvónőtől kifejezetten tart, így attól is fél, hogy beszéljek a kolleginával. Fiunkról annyit, hogy barátkozó, nyílt srác, akit ez az óvónő – ugyanúgy, mint a többieket – sarokba állít, hogyha nem tudja, hogy adott hónap után melyik következik.

Ez már “készülés az iskolára”. Matekoznak, amivel nekem nincs gondom, biztosan kell egy kis agytorna. De relációs jeleket is gyakorolnak, és ezek alkalmazásában – mint a gyerekektől halljuk – az óvónő hasonló intoleranciát mutat. Amikor udvariasan érdeklődtem, hogy van-e valami probléma, akkor a kolléganő semmi komoly dolgot nem említett. Kíváncsi volnék az ön véleményére. Én úgy vélem, a pedagógiai pálya csődje, ha egy nyílt, barátkozó, jó humorú gyerekkel, aki kifejezetten szeretett óvodába járni, megutáltatják az óvodát. Félve gondolok arra, hogy esetleg hasonlóan katasztrofális felfogású pedagógust kap szeptemberben! Tényleg kell már készülni az iskolára? És így kell készülni?
Iskola előtt – válasz>>
Exit mobile version