Szerintem ez nem igazságos! Most így, harminc fölött, hogyan kezdjek mindent újra? Ha elmegyek egy fejvadászhoz, indul az interjúsorozat, állandóan megfelelni, készségesnek és érdeklődőnek mutatkozni, miközben inkább lennék teljesen máshol, mert kicsit mindig félek, hogy nem tudok jól szerepelni. Hiába tanultam, és szeretek dolgozni, néha ez nem látszik.
Nem szeretem, ha folyamatosan figyelnek, akkor nem tudok frappánsan fogalmazni, sőt, igazság szerint ki is pottyan a fejemből egy-két gondolat. Mikor már az utcán vagyok, akkor szokott beugrani, hogy ezt se mondtam, meg arra sem azt kellett volna válaszolni. Ráadásul a bizonytalanságot is utálom, mert nem tudom, kellek-e majd, hívnak-e újra. Ha én cégvezető lennék, felvennem magam, csak hát én nem vagyok az.
Állást kell keresnem – válasz>>