Áció… káció… vakáció!

Mihalicz Csilla | 2003. Július 02.
"A szünidõ nem céltalan idõtöltés" – hajtogatta mindig nagyanyám, ezért aztán minden nyáron volt egy célkitûzésem: hatévesen megtanultam biciklizni; volt nyár, amikor korrepetáltam matekból megbukott barátnõmet; késõbb a húgomra vigyáztam; aztán már nyári munkát is vállaltam.




Persze, a vakáció fénypontja mindig a közös családi nyaralás volt.

A helyszín nem annyira lényeges, inkább az együttlét, szeretteinkkel. Nyaranta a mai napig minden család erre törekszik – ki így, ki úgy. A szülők dolga, hogy nyaralást szervezzenek, tábort keressenek, nagymamához vigyék csemetéjüket, egyeztessék a „szabikat”. A gyerek dolga, hogy jól érezze magát, „ne csináljon hülyeséget”, és folyamatosan tájékoztassa hollétéről a szüleit, míg ők dolgoznak. A cél pedig az, hogy mindenki jól érezze magát. Mindezt nagyon nehéz összehozni, csak ritkán megy segítség nélkül. Például ezért jött létre tizenhárom évvel ezelőtt a Nők Lapja cserevakációs programja, amely a mai napig remekül működik. Gond azért mindig adódhat, akár az első nyaralásról van szó, akár a sokadikról.







Kiss Eszter: anyagi lehetőségeink szabják meg elsősorban, hogy hová megyünk nyaralni
Szervezz, tervezz, nyaralj!


– Rengeteg szervezést és komoly költségvetés elkészítését igényli nálunk a szünidő megtervezése – mondja Kiss Eszter, kétgyermekes családanya. – Nemrég kezdtem újra dolgozni, így biztosan nem számíthatok többre két hét szabadságnál. A fiúk június végéig óvodába járnak, júliusban három hétig még működik egy összevont csoport, ám nem tudom, bírják-e majd a kicsik: Ákos ötéves, Milán most lesz három. Az ovinak van egy kis kacsaúsztatója, a nagy melegben ott elpancsikolhatnak a gyerekek, szerencsére így még csak eszükbe sem jut az óvónőknek, hogy strandra vigyék őket, nem is engedném, hogy menjenek. Nagyon aggódós anyuka vagyok, a táborhoz is túl fiatalnak tartom még a fiúkat. Amikor bezár az ovi, akkor veszi ki a férjem a három hét szabadságát, a nyaralásunkat is erre az időszakra tervezzük.

Az anyagi lehetőségeink szabják meg elsősorban, hogy hová megyünk nyaralni. Néhány napot a barátaink nyaralójában töltünk, aztán elmegyünk kempingezni. Nagyon izgulok, mert még sosem voltunk sátorozni a gyerekekkel! Végül pár napig az édesanyáméknál leszünk, Mezőkövesden. Bevallom, én csak ott tudok majd igazán pihenni, a két virgonc kisfiam állandó odafigyelést igényel, s anyukám egy időre helyettesíteni tud. Arra már nem is merek gondolni, mi lesz, amikor nagyobbak és önállóbbak lesznek! Persze, a problémák ellenére már nagyon várjuk a vakációt, ez lesz az első közös nyaralásunk.







Hamedl Andrea: egyre jobban szeretem a vakációt, mert anyu már egyedül is elenged a barátaimmal
Hármasban szép az élet

– Minden nyáron járunk az öcsémmel, Ádámmal táborokba, ez így van évek óta – meséli a tizenöt éves Hamedl Andrea, akit testvérével együtt egyedül nevel édesanyja. – Mivel anyu tartja el az egész családot, elég önállóak vagyunk a szünidőben is. Régebben a nyarakat a nagymamámnál töltöttük, most csak a tesóm vakációzik náluk. Nekem már kicsit unalmas lenne ott, inkább a barátnőimmel találkozom hétköznaponként, de hétvégenként leugrunk hozzájuk anyuval.

Külföldön általában csak táborozni szoktunk. Ádám idén Németországba megy, én nemrég voltam Velencében. Nem szerencsés, ha együtt nyaralunk az öcsivel, mert sokat veszekszünk. Azért egy pár hétig együtt a család, ekkor a Balatonhoz megyünk, minden évben, hármasban. Egyre jobban szeretem a vakációt, mert anyu egy-két éve már egyedül is elenged a barátaimmal szórakozni, így sokat járunk moziba, strandra, beszélgetős pizsama-bulikra. Több időt tudok a barátaimmal lenni, mint iskolaidőben.
Áció… káció… vakáció! – II. rész>>
Exit mobile version