Mintha minden összeesküdött volna ellenem, a barátnõim és a családom is egyfolytában az én életemet tárgyalja. A lányok állandóan azzal nyaggatnak, hogy tudnom kell, kit is keresek, persze szerintük ez még az álláshirdetéseknél is így van, és nem értik meg, hogy én ennél sokkal rugalmasabban kezelem ezeket a dolgokat.
Tegnap este mindenki feljött hozzám, és úgy döntöttek, beszélgetni fogunk, hogy jobban érezzem magam, hogy tisztuljon előttem a kép. Teljesen paff lettem, mikor láttam, milyen elszántak, és egyértelműen az a szándékuk: úgy menjenek haza, hogy a helyzetem meg is oldódott.
Szerintem viszont ők másképp néznek egy-két dolgot. Mert ha én ismerkedni szeretnék, akkor azt nem tervszerűen hajtom végre. Különben, az állásügy is tűrhetően alakul, mert visszahívtak egy helyre. Jobban szeretek a magam módszereivel haladni. Hát erre majdnem nekem estek, hogy rosszul látom a dolgokat, s ezért aztán rosszul is csinálom azokat. Na, mintha nekik minden olyan jól menne… Persze tudom, szeretnek, jót akarnak, csak ne akarnák ennyire…
Kit is keresek valójában? – tanács>>
