Összeállításunkban terjedelmi korlátok okán, a teljesség igénye nélkül magyar és külföldi sztár-sztorik között mazsoláztunk, de természetesen “hétköznapi”, üde szerelmek is tarkítják az alkalmi “boldogságtablót”.
Gyomorgörcsben, fejfájásban…
Andi és Zsolt a Sziget Fesztivál házasságkötő sátra előtt
A tizennyolc éves Andival és a huszonnégy esztendős Zsolttal a Sziget Fesztivál házasságkötő sátra előtt találkoztunk. Nem rettentette őket vissza sem a hőség, sem a sátor előtt kígyózó házasulandók sora, sem a Dante-idézet, mely a sátor előtt függött: “Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”
Nagyon szeretjük egymást, és próbaként is jó ez a házasság, mert így legalább meglátjuk, milyen lehet az eredeti mondja Andi.
Egy olasz kft-nél dolgozom veszi át a szót Zsolt. Andi középiskolában tanul, és diákmunkásként vett részt nálunk gyakorlaton. Fél éve ismerjük egymást, és kicsit több mint egy hónapja tart a szerelem. Ez a házasságkötés azért is komoly dolog, mert azt tervezzük, hogy később valóban összekapcsoljuk az életünket.
Ez egy házasságkötő sátor, bárki összeházasodhat mondja Belényi Barbara, aki idén végzett a bölcsészkaron, és most alkalmi anyakönyvvezetőként a Szigeten dolgozik. Olyan párok is jönnek, akik több éve újra és újra megerősítik a kapcsolatukat. A ceremónia egyszerű: a pár elmondja a fogadalom szövegét, megcsókolják egymást, aztán a tanúk is aláírják a házassági nyilatkozatot, és már jöhet is a következő mátkapár. Jó buli, de van, aki komolyan veszi: láttam már olyanokat, akik könnyekig meghatódva, remegő kézzel, szerelmes tekintettel rebegték el a szöveget. A Sziget alatt átlagosan ezer házasság köttetik. Válni nem lehet, főleg azért, mert nincs is rá igény.
Miután Andi és Zsolt összeházasodtak, egy újabb pár várakozik. Ők ezen a napon ünneplik a harmincnegyedik házassági évfordulójukat, és úgy döntöttek, hogy újra megpecsételik a frigyet ezúttal a Szigeten.
| Koós Réka és Tóth Gergő |
Koós Rékának ez a nyár több okból is felejthetetlen: júniusban férjhez ment szerelméhez, Tóth Gergőhöz, és mint nemrégiben a nagyközönség számára is kiderült már első gyermekét is a szíve alatt hordta, amikor a máriaremetei templomban kimondta a boldogító igent.
Gerivel egy éve ismertük egymást, amikor februárban megkérte a kezem. Egyszerűen csak elvitt vacsorázni Zsámbékra, egy nagyon kedves kis falusi vendéglőbe, és minden csinnadratta nélkül megbeszéltük, hogy összeházasodunk. Ő komoly ember, olyan, akiben megbízhatok. Erős és nyugodt, elfogad úgy, ahogy vagyok. Nagyon hamar tudtuk, hogy a kapcsolatunk örökre szól.
Szeptemberre tűztük ki az esküvőt, de a baba miatt előrehoztuk a dátumot. Ő egy tervezett gyerek számításaink szerint az eljegyzésünk éjszakáján fogant. Én már nagyon szerettem volna anyává válni, csak az Igazit vártam hozzá…
Az esküvőnk csodálatos volt! A ruhánkat a férjem testvére, Bori tervezte, sőt, ő is varrta! A tanúm az öcsém szintén , Gergő volt. Ezt a szerepet többek között azzal érdemelte ki, hogy ő mutatott be minket egymásnak. Nászútra Horvátországba mentünk. A baba miatt csak a napra kellett vigyáznunk, de még búvárkodni is tudtunk.
A házasélet első két hónapja abszolút sikerrel zárult. Mondhatnám, hogy semmi nem változott, hiszen ugyanúgy élünk együtt, mint eddig, de ez nem lenne teljesen igaz. Máshogy néz az ember a párjára, ha tudja, hogy az égi és a földi “hivatalok előtt egyaránt örök hűséget fogadott neki. Azt hittem, nagy kompromisszumokkal jár majd a házasság, de szerencsés vagyok: Gerivel mindenben hamar közös nevezőre jutunk. Mondom is a barátnőimnek, ha úgy érzik, megtalálták az Igazit, nem kell hezitálni, félni a kötöttségektől, az életre szóló eskütől! Tényleg minden szép és jó együtt, házasságban.
Az első Koós-Tóth-bébit novemberre várjuk, tudjuk már a nemét és a nevét is, de erről babonából nem mondhatok többet.
Szerelmet hozott a nyár – II. rész