Sokat diétáztál életed során?
Ritmikus gimnasztikás időszakomban rengeteg kemény fogyókúrát csináltam végig. Ezek koplalásból álltak: öt kilót is leadtam pár nap alatt, a verseny előtt, aztán visszaszedtem a kilókat a verseny után. Sokkal egészségesebb a fitness, mert ugyan nem ehetek bármit, de nem kellett koplalni. Szeretem például a jó lecsót, a sült húst zöldkörettel, és mindent, ami finom. Majdnem ugyanazokat a normál ételeket eszem, mint amiket a férjemnek, Krisztiánnak tálalok.
Ő volt az első szerelem az életedben?
Nem, de ma is úgy érzem, hogy az igazihoz mentem feleségül!
Hogyan ismerkedtetek meg?
Krisztiánnal új szenvedélyünk a curling
Amerikába utaztunk egy versenyre, ő fotósként kísérte el a csapatot. A gépen egymás mellett ültünk, beszélgetni kezdtünk, aztán abba sem hagytuk
Hazaérkezés után rossz volt az elválás, hiányoztunk egymásnak. Randevúzni kezdtünk, és másfél évvel később összeházasodtunk.
Hány éves voltál akkor?
Húsz.
A szüleid nem ájultak el, amikor húszévesen bejelentetted, hogy férjhez mész?
Nem, mert imádják Krisztiánt. Amikor mondtam nekik, hogy összeházasodunk, mert ő az igazi számomra, akkor tudták, hogy ezt már jól meggondoltam, nem csupán múló fellángolás. Horoszkópom szerint Bika vagyok, két lábbal állok a földön, csak olyasmikről álmodozom, amiről tudom, hogy reális, megvalósítható.
Mi fogott meg Krisztiánban?
Okos, intelligens, nagyon jó a humora. Mindig meg tud nevettetni. Remek köztünk az összhang.
Milyen volt az esküvőtök?
Mint a filmeken: lufik, családtagok, barátok
Októberben találtuk ki, hogy házasodjunk össze, és novemberben már a felesége voltam. Idén lesz a hetedik házassági évfordulónk. Ilyenkor mindig kettesben vacsorázunk, és kis ajándékkal kedveskedünk egymásnak. A szülinapokon is váratlan meglepetésekkel várjuk az ünnepeltet. A múltkor például meglepetéspartit szerveztem Krisztián születésnapjára. Az olaszországi nyaralásból jöttünk kocsival, és úgy szerveztem, hogy mire hazaérünk, összegyűljön nálunk a baráti társaság. Krisztián semmiről sem tudott, még az utcába érve sem gyanakodott, mert azt is megbeszéltük, hogy a vendégek távolabb parkolnak a kocsijukkal. Amikor aztán beléptünk az ajtón, ott várt az összes barátunk. Hihetetlen jó bulit rendeztünk.
Gyakran van nálatok vendégség?
Meglehetősen, és igen nagy a baráti társaságunk. Sokszor összegyűlünk játszani. Kedvencünk a gyilkosos szerepjáték, amikor van két-három gyilkos, egy felügyelő, egy játékvezető, a többieknek pedig ki kell találniuk, kik a gyilkosok.
Közel laktok a szüleidhez?
Ők a fővárosban laknak, mi Szentendrén, de naponta beszélek velük telefonon. Anyu az óráimra is jár. Korábban semmit sem sportolt, elég rossz volt a kondíciója, nem volt jó a kedve. Három éve úgy döntött, eljön hozzám nem én erőltettem , és gyökeresen megváltozott az élete: remek a fizikai állapota, nyitottá és jókedvűvé vált.
Édesapád ismert sebész. Kezelt már téged?
Szokott, de műtétre szerencsére még nem volt szükségem. Néha kapok tőle egy injekciót az izomhúzódásaimra, sérüléseimre, hogy hamarabb rendbe jöjjek, vagy ha kificamodik az ujjam, a helyére teszi
Azt hallottam, kutyagyerekeid már vannak.
Ó, igen. Egyébként félek a kutyáktól, fóbiám volt tőlük. Illetve, még ma is van: ha egy ismeretlen kutya ugatni kezd rám, nem bírok megmozdulni, csak állok, mint akit megbabonáztak.
Akkor terápiaként tartasz kutyát?
Annak is nevezhetjük, mert már múlóban a félelmem. Persze, a sajátjainktól sosem féltem. Mindkettő boxer, imádnivalóak, lóg a pofájuk, és minden érzelem meglátszik rajtuk. Ha elutazunk, nagyon szomorúak. Csak ülnek a teraszon, egymásnak dőlve, és sugárzik róluk az elkeseredettség, pedig olyankor sem maradnak egyedül, hiszen egyik barátunk költözik ideiglenesen a házunkba. Az idősebb kutya, Sába hat és fél éves, őt Amerikából hoztuk, a fia, Arnold már itt született. Tényleg olyanok, mintha a gyerekeim lennének. Már el tudnék képzelni egy saját gyereket is, de Krisztiánnál még nem jött el ez az idő. Nem sürgetem. Tudunk várni pár évet, nincs hova sietnünk, hiszen ő harmincegy éves, én huszonhét vagyok. Most még hajt bennünket a vágy, hogy utazzunk, kicsit szabadon éljünk.
A férjed is sportol?
Most már igen. Ő is curlingezik, mint én.
Az micsoda?
Téli olimpiai sportág, csúszókoronggal kell játszani, speciális, desztillált vízből készített jégpályán. Négy ember alkot egy csapatot. A téli síeléskor, a barátainkkal kipróbáltuk esti szórakozásként, nagyon megtetszett, rögtön komolyan vettük. Alakítottunk egy lány- és egy fiúcsapatot, Kanadában egy kurzuson elsajátítottuk az alapokat, és edzéstervekkel jöttünk haza. Megkezdtük a kemény felkészülést, mindkét csapatunk megnyerte a magyar bajnokságot, hamarosan megyünk az Európa-bajnokságra és talán egyszer majd az olimpiára. Ez olyan, mint egy új szerelem: kitaláltuk, keményen dolgozunk, és erre költjük a pénzünket. Nagyon élvezzük!
Cél az olimpia?
Van más célom is: a Testnevelési Egyetem tanári szakán végeztem, s jelentkeztem a doktoranduszra. Kitűnő eredménnyel végeztem el az első évet, még van három év, és ha utána megvédem a disszertációmat, akkor a sporttudományok doktora leszek. Ez a közeli célom, a távolabbi pedig az, hogy kijussunk a curlinges csapattal a 2010-es téli olimpiára.
Az még nagyon messze van!
Igen, de a 2006-os túl közeli ahhoz, hogy reális legyen. Mint mondtam, csak olyasmiről álmodozom, ami megvalósítható. A 2010-es részvétel a cél. Addig keményen kell edzeni, és türelmesnek kell lenni. Úgy érzem, mindkettőre képes vagyok.