Mondd, hogyan csinálod? Hogy amikor a város megbénul, mindenki csúszásban van, késik, te akkor is hajszálra akkor jössz, amikorra megbeszéltük?
Nem lehet, hogy fordított a helyzet? Hogy mindenkivel akkorra beszélem meg, amikor tudom, hogy oda fogok érni? Egyébként a pontosság a véremben van. Apu nevelte belém. Ő ilyen.
Igen, de van, amikor az ember éppen az ellenkezőjét csinálja annak, mint amit a szüleitől látott.
Persze, van ilyen nálunk is
Például?
Például? Például rögeszmésen hisz benne, hogy a sajtót maximálisan ki kell szolgálni. Őt bármikor, bárki, bármilyen kérdésben hívja, rögtön nyilatkozik. Azt hiszem, a férfiúi hiuságának köszönhetően, szeret is szerepelni. Annál legfeljebb csak azt szereti jobban, ha rólam írnak, ha én szerepelek valamelyik újságban. Ilyenkor már kora reggel hív, és büszkén újságolja, hogy van cikk rólam. Mondd, nem apu szólt, hogy írjál rólam?
Ugyan! Úgy ismersz bennünket?!
Úgy! De, tudom, úgyis letagadod. De ebben például én éppen az ellentéte vagyok. Én, amit lehet, hárítok. Nem szeretem, ha foglalkoznak velem. Régebben sem szerettem, de most különösen ki tudnak akasztani, amióta nem is tudom, kinek a révén híre ment, hogy állapotos vagyok.
| Réka háromévesen újszülött öccsével, Gergővel |
Talán, ha jobban utánagondolok És, tudod, nem az a baj, ha megkérdezik, hogy vagyok, mert a lehető legjobban, még az is belefér, ha érdeklődnek, fiú lesz-e, hogy fogják hívni, híztam-e.
Nem híztál
Szerencsére, pedig elég tisztességesen összevissza zabálok mindent, ami csak a kezem ügyébe kerül, valamint lány lesz, és még nem állapodtunk meg a nevét illetően. Tehát eddig rendben. De amikor jönnek az orbitális baromságok, hogy apás szülés lesz-e, bejöhetnek-e velem az ultrahangos vizsgálatra, közölhetik-e netán a hasamban készült képet róla, akkor olykor elfelejtem nem létező jó modoromat, és mondok néhány keresetlen mondatot. Apu, régi vágású úriemberként ilyenkor neheztel is rám egy kicsit, hogy így nem szabad bánni a sajtóval, én azonban úgy gondolom, vannak olyan határok, amelyeket illik a másiknál tiszteletben tartani. Aztán vannak a rámenősebbek, akik aput hívják föl, és nála puhatolóznak. Már az arckifejezésén látom ilyenkor, hogy szegény, csávában van, mindig elfordítja a telefont is, súgja nekem, hogy X kérdi az Y újságtól, hogy megvan-e már a gyerekbútor, mit mondjak? Én pedig elmondom neki, hogy mit mondjon, de soha nem azt mondja. Ezen aztán egy ideig elvitatkozunk.
| Az első közös kép: Réka és az édesanyja, Dékány Sarolta |
Igen, tudom Ami miatt máig elvállal mindent, miközben már rég válogathatna, élhetne kényelmesebben. Többek között, emiatt a hatalmas szíve miatt is szeretem annyira de engem akkor se szekírozzanak folyton idióta kérdésekkel a gyerekkel kapcsolatban! Mondom, ebben homlokegyenest eltérünk, és látva, hányan visszaéltek apu állandó szívélyességével, lettem elutasítóbb, tartózkodóbb. Pontosságban azonban aput követem. Ebben ugyanúgy rigolyás vagyok. Soha, sehonnan nem elkésni.
Koós Réka – II. rész >>