Nevünkben rejlik a sorsunk

Izing Klára | 2003. November 05.
Nomen est omen!, azaz nevünkben a sorsunk – mondták a régi rómaiak, és tudták azt, amit a ma embere már elfelejtett. A nevünk nemcsak arra szolgál, hogy megismerjenek, megkülönböztessenek másoktól, hanem elmondja, miért jöttünk a világra. A nevünk ellen ágálhatunk, megváltoztathatjuk, de a sorsunk ugyanaz marad.





Ahogyan a sorsát, úgy a nevét is mindenki maga választja. A szülők nem véletlenül döntenek egy név mellett, hiszen a világra készülődő lélek sugallja, milyen névre lenne szüksége ahhoz, hogy az életfeladatát teljesíteni tudja.

Koraszülés és túlhordás

– Mindenki abban az időpontban születik, amikor a sorsát be tudja teljesítni – mondja Takács Tibor, asztrológus. – Ugyanis a lélek pontosan tudja, mikor akar testet ölteni, mikor nyílik számára a kapu, amelyen át az anyagi világba léphet. Ez a magyarázata például a koraszülésnek, vagy a magzat túlhordásnak is. A gyerek azért jön a szülés tervezett időpontjához képest később vagy korábban, mert olyankor adódnak azok a lehetőségek, amelyekkel a céljait elérheti. Ehhez pontosan illeszkedik a neve is.






Gonda Emese három gyermekével, középen a legkisebb, Artúr

– A második gyermekem nevén tanakodtunk, amikor a kislányom közölte, hogy az ő testvére csak Artúr lehet – mondja Gonda Emese, háromgyermekes anyuka. – Elérkezett a szülés ideje, július 2., de Artúr semmi jelét sem adta annak, hogy a világra szeretne jönni. Háromheti várakozás után, július 23-án végre megérkezett az egészséges, erős fiam. A miértre a magyarázatot az asztrológus férjem találta meg: a gyerek a királyi, uralkodói nevéhez “igazította” a jövetelét. Megvárta, amíg a Nap a visszahúzódó, félénk Rák jegyéből az uralkodói, ragyogni akaró Oroszlánba lépett. Artúr imád szerepelni, középpontban állni, és mindenki szó nélkül engedelmeskedik neki.


Családi nevünk a karmánk

A családi nevünk az életfeladatunkat mutatja, a keresztnevünk pedig elárulja, hogyan valósíthatjuk azt meg. Míg a keresztnevünket választhatjuk, addig a családi nevünket nem, mert ez jelenti a gyökereinket. Ám vannak, akik mégis levetik a családi nevüket, a sorsukat azonban ők sem kerülhetik el.





Bárd Szilvia a feszült családi légkörtől, agresszív apjától menekülve gyorsan igent mondott Jozef Metzgernek. A házasságkötés után Silvya Metzgernek hívatta magát, hogy az apjára még a neve se emlékeztesse. Aztán Metzgerről (akinek a neve hentest jelent) kiderült, hogy még sűrűbben jár el a keze, mint a lány apjának. Szilvia évekig tűrte a verést, majd elvált, és úgy döntött, hogy új névvel új fejezetet nyit a saját életében. A névváltoztatási kérelmet ösztönösen a lágy, dallamos hangzású Lantos Vivien névre töltötte ki, és amint kézbe vette a hivatalos iratokat, üzleti útra indult, külföldre. A határ átlépése után kis bekötőútról hirtelen elévágott egy teherautó, s a lány kocsija belerohant. Pontosan oda, ahol a teherszállító cég neve díszelgett: Lantos Trans. Viviennek szinte minden csontja összetört, de élve megúszta az egészet.

Nevünkben rejlik a sorsunk – II. rész >>
Exit mobile version