Mi nõk, és a fegyvertárunk II.

Hulej Emese | 2004. Január 14.







Szőllőssy-Csoma Enikő
Csupa i, csupa o…

Korunk hősnője mintha egy másik óvodába járt volna – gondolhatnánk, de nem kellene elkapkodni a következtetéseket. Attól, hogy valaki kosztümöt visel, naponta háromszor tárgyal még egyáltalán nem biztos, hogy a magánéletét is egy sajátos projektként kezeli.

– Az én tapasztalatom szerint a mai nők többsége arra vállalkozna leginkább, hogy harmóniában éljen, tehát, hogy legyen munkája, feladata és legyen biztonságban a magánélete – mondja Szőllőssy-Csoma Enikő grafológus, aki szerint a női írások díszítettsége, gördülékenysége, vonalvezetésük hajlékonysága a hagyományos női tulajdonságokat tükrözi: rugalmasságot, jó empátiakészséget és kötődési igényt. – Természetesen, van, akiben erős a bizonyítási vágy is, de hiába gondolják mostanában sokan, hogy a magyar nők jelentős része karrierista, én – írásképük alapján – nem ezt tapasztalom. Sokkal többen vágynak normál kötődésekre és belső békére.

A grafológus szerint, több íráselem is árulkodik arról, szeret-e valaki nő lenni.

– A hurkok az élménykészség meglétére, milyenségére utalnak. Ha valaki az alsó zónába is plusz hurkokat ír – például a p betű szárára – ez is egy jelzés lehet. Meg kell természetesen vizsgálni a kerek énkép-betűket (a, o), ha ezek elég nagyok és épek, akkor ez is az önmagához való jó viszonyt, az önelfogadást támasztja alá. Kifejezetten támaszkeresésre, erős kötődések és biztonság utáni vágyra utalnak a viszonylag szűk margók, a kisebb szó- és sortávolságok, vagy ha valaki a tanult formától eltérően, alacsonyabban húzza át a t betűt, a páros betűk tagjait pedig szorosan egymás mellé írja.

Az embernek az az érzése, ha századelőn írt leveleket, lát, hogy akkoriban a nők nagyon egyformán írtak. Enikő szerint ha alaposan megvizsgáljuk ezeket az írásokat, látunk bennük különbséget, ám az tény, hogy akkoriban a nők írásukban, tehát egész életükben sokkal kevésbé tértek el az adott szabályoktól, a tanult formáktól, mint ahogy azt ma tesszük.

*







Nagy Dorottya
Az ember ne ragaszkodjék feltétlenül egy koncepcióhoz. Nagy Dorottya nyelvtanárt azért kerestem meg, mert tudtam róla, hogy okos értelmes nő, művelt és igényes. Kíváncsi voltam, vajon ez az igény segíti vagy gátolja-e őt különböző emberi kapcsolataiban. Ehhez képest:

– Én inkább gondoskodó nőnek tartom magam – szögezte le Dóri –, és első- meg másodsorban is embernek, csak azután nőnek. Nincsenek eszközeim, vagy ha mégis, akkor az az őszinteség. Persze tudom, jó lenne néha bevetni valami női praktikát, a barátnőimnek is remek tanácsokat tudok adni ezen a téren, de én képtelen vagyok élni velük. Ez nem túl jó, mert az ember olyan lesz egy idő után, mint egy nyitott könyv, már nem tartogat titkokat. Az, hogy meleg vacsorát készítek vagy kis cetliket írok valakinek, belülről kell, hogy jöjjön, de ez nemcsak a párkapcsolatra vonatkozik. Ha órát tartok, akkor is fontos megérezni, kinek mire van szüksége éppen. Kis szünetre, játékra vagy egyébre. Érdekes az is, hogy nem szeretek gyámoltalannak látszani. Például az autóm elég gyakran lerobban, olyankor ki sem szállok, nem bírnám, ha a férfiak csak azért segítenének, “mentenének meg”, mert látják, nő vagyok.

*







Joshi Bharat
Sejtelmes Kelet, direkt Nyugat


Keleten! Keleten még tudják a nők, mondta egyik barátom, és elmesélte, mennyi villogó tekintetű, bájoló mégis tartózkodó nőt látott indiai utazása során.

Keleten tudják? És mi az, amit tudnak, amit mi már elfelejtettünk? – kérdeztem az indiai származású sorselemzőt, Joshi Bharatot.

– A klasszikus keleti kultúrában a nő örül, hogy nő. És annak is, hogy a jelenlétében a férfiak nem káromkodnak, nem mondanak vulgáris vicceket, előzékenyek vele. A párkapcsolatokban a külső szem számára észrevétlen jelzések működnek, harminc éves házasoknál láttam ilyen villanásokat. Európában egy bizonyos idő után a nők gyakran más boldogság után néznek, de ott nincs más boldogság, mástól, máshol, másképpen. Európában – bizonyos szempontból nagyon helyesen – törekednek arra, hogy férfiak és nők jogai között ne legyen különbség. Igen, csak nehéz megtalálni azt a pontot, hogy ez még az emberi méltóságról, de már ne a nemi szerepekről szóljon. Ha egy nő otthon házimunkát végez, fölneveli a gyerekeket, megteremti a saját kis birodalmát az óriási dolog! De ennek örömét elvették az európai nőktől, azt mondják: háztartásbeli, eltartott. Pedig nagy dolog, férfi erre nem képes. Európában akkor vagy valaki, ha mások azt mondják rólad, hogy ez igen, na ez letett az asztalra valamit, ez produktív! Indiában akkor is vagy valaki, ha elvonulsz három évre egy barlangba elmélkedni, ha háttérmunkát végzel. Ott tudják, hogy az is ugyanolyan fontos. A tengerben sincsenek örökké harminc méteres hullámok, néha le kell csendesednie, és akkor is a mélyben gyönyörűséges élet van.

Klasszikus szerepkörben







Makray Katalin
Harminchét éve feleség, három lánya, öt és fél unokája van. Makray Kati férje Schmitt Pál mindig elfoglalt ember volt, reggel elment, este hazajött, a családi terhek szinte teljesen Katira maradtak.

– Tudtam, nekem kell összetartanom a családot, ez volt a legfontosabb. Az én szüleim hamar elváltak, nem akartam ezt a példát követni. Föl kellett állítanom a prioritásokat: ha már vannak gyerekeink, akkor onnantól az ő életük a legfontosabb. Lehetsz te amellett sok minden, de semmi a gyerekeid rovására. Bennem a klasszikus női szerep nagyon erősen élt, sem a becsvágy, sem hiúság, karrier nem lehetett fontosabb, mint az, hogy elszámoljak a lelkiismeretemmel, ha majd a lányok felnőnek.

A legnagyobb lány, Alexa Amerikában él, két gyereke van, Petra Londonban dolgozik, májusra várja az első babáját. Gréta, a legkisebb, édesanyjához hasonlóan három gyereket nevel.

– Nagyon élvezem a nagymamaságot! Annak idején nem volt se papírpelenka, se mosógép, sokkal feszesebb volt a napi teendő. Az ember nem engedhette meg magának, hogy leüljön kezében a babával és szagolgassa, puszilgassa, ölelgesse. Most ráérek megállni a pillanat szépségénél. Örömmel látom, hogy a lányok sok mindent ugyanúgy csinálnak, ahogy én tettem velük. Amit viszont jobban, az az, hogy humorral, jókedvvel élik meg a mindennapok kínlódásait a gyereknevelésben. Ez nagyon tetszik nekem, bennem sosem volt meg ez a képesség. Nem tudtam elengedni magam, túl komolyan vettem a gyereknevelést. A párválasztásukkor és általában is azt mondtam nekik, próbálják a lehető legjobban végezni a dolgukat, legyenek megértőek, a vitákban törekedjenek a megegyezésre. Mint nők figyeljenek oda magukra, egy pillanatig se higgyék magukat biztonságban.

Makray Katinak mindemellett komoly egyéni sikerei is voltak. Nem csak sportolóként, de később az Aerobic Szövetség létrehozásakor vagy nagykövetnéként.

– 2000. augusztus 20-ra Bernbe a Wankdorf Stadionba hívtuk össze a Svájcban élő magyarokat milleniumi rendezvényre. Többen le akartak beszélni, féltettek a kudarctól, de én tudtam: sikerülnie kell! Háromezer ember jött el! Tudom, hogy a sikerben a lelkesedésemnek volt a legfőbb szerepe. Ma már kevés lelkes emberrel találkozni, nálam ez a sportból adódhat. Ha látom a célt, és tudom, hogy meg vannak a lehetőségeim, akkor teljes energiámmal dolgozom, bármiről van szó. Ugyancsak a sportnak köszönhetem a kitartást és a tűrőképességet. Ez végül életformává válik és minden élethelyzetben elővehető és használható eszköz.







Horváth Judit
Kész a leltár?…

Horváth Judit pszichológust arra kértük segítsen egy rövid leltározásban a női eszközök terén.

Ha a nő beszél…

A nőnek az az elmélete, hogy ha a férfi, hozzá tartozik, nyilván érdeklik a problémái is. Nos ez az említés szintjén igaz is, ám mivel a férfiak probléma-felvevő képessége erősen a külvilágra korlátozódik, a nő sokszor azt érzi, képtelen áthatolni ezen a védekezésből épített falon.

Ha a nő hallgat…

– Ez először is feltűnik, tehát máris hatásos. Ráadásul a férfi hiúságát sérti, hogy eddig mint priort mindennel megkeresték, tanácsot, véleményt kértek, most meg itt ez a csönd. Tapasztalatból mondom, a férfi ilyenkor akár még társalgást is kezdeményez…!

Ha a nő hisztériázik…

– Meggyőződésem, hogy azok élnek ezzel az eszközzel, akik nem tudják megfelelően kezelni a belső feszültségeiket, hanem tömbösítik azokat, így ezek a rohamszerű kitörések leginkább egy elektromos kisüléshez hasonlítanak. Meglehetősen riasztó eszköz lévén hatásosnak is mondható, bár egy idő után hozzá lehet szokni.

Ha a nő okos…

– Ha igazán okos… Akkor nem rivalizál a sok eszével, hanem megkeresi azokat az intelligencia-területeket, amelyek – éppen ezért, mert nőiesek – gazdagabbak, finomabbak és dúsabbak, többfelé elágazók, mint a férfiak által kedvelt részek.

Ha a nő szép akar lenni…

– A külsőnek, a testnek manapság kitüntetett jelentősége van, és ez részben jó is. Jó az, ha a nő egésze tükröz egy belső nívót, ám a szélsőségek mindig leleplezőek és nevetségesek. Hitelesnek kell lenni, úgy kell adni magunkra, hogy az fokozza a biztonságunkat.

Ha a nő gyámoltalan…

– Ez jó eszköz tizenkilenctől harmincnyolc éves korig… Később ugyanis nem azt váltja ki a férfiakból, hogy segítsünk ezen a bűbájos, gyámolítandó kis teremtésen, hanem azt, hogy na, ez a szerencsétlen vén … még ezt sem tudja.

Ha a nő gondoskodik…

– Amennyiben ez nem egy manír, és nem is a női mártírium eszköze, hanem igazi szeretet, türelem és elfogadás van a mélyén, akkor ez nem is eszköz. Akkor ez maga a lényeg.







Kovács Zsófi
A nő legyen titok!

– Éppen engem és éppen most kérdezel a női eszköztárról? – nevet Kovács Zsófi, aki nemrég hagyta abba a modellkedést, és most lakberendezőként dolgozik. – Nem tudom, mennyire utal eszköztáram hiányosságaira, de éppen egy hete jöttem rá: két évig teljesen egyoldalú fantomkapcsolatban éltem egy tízezer kilométerre lévő szellemmel, egy amerikai férfival. Persze lehet, hogy pont a távolság merítette ki a fegyvertáramat, vagyis azt, hogy mint nő jelen legyek. Bár azt hiszem, amelyik kapcsolatnak nem kell működnie, az nem is fog, hadakozhatunk érte bármilyen eszközzel… Abban azonban biztos vagyok, hogy némi taktikázásra mindig szükség van. Sokan hiszik, hogy ez őszintétlenséget jelent, de szerintem a nő természeténél fogva megfejthetetlen a férfinak, tehát lényegében ösztönösen próbálja fenntartani ezt az állapotot. Igaz, az ember tudatosan rásegíthet egy kicsit. Nálam alapszabály, hogy legyek mindig egy kicsit titokzatos, ne adjam ki magam azonnal egy férfinak, ezt a sejtelmességet igyekszem fenntartani, cseppenként adagolni, milyen vagyok. Ha lehet, mindig megvárom, lépjen ő, bármilyen idegőrlő is ez, hadd higgye, hogy ő irányít. Fontos az is – ahogy a nagymamám szokta mondani –, hogy a nő legyen otthon is nő, ott is maradjon valami a titokból. Ebbe az is beletartozik, hogy nem szeretem beavatni a másikat abba, hogyan szépülök. Nem bírom például, ha készülődés közben rám nyit a fürdőszobában! Legyen csak a végeredmény nyilvános.
Exit mobile version